feleség
feleség [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (főként birtokos személyraggal)
Női házastárs, élettárs <férjéhez való viszonyában>; vkinek a neje. ® Balkézről való feleség; gondos, házias, hűséges feleség; feleségül ® kér vkit; feleségül ® megy vkihez; feleségül vesz vkit; ® balkézről vesz feleségül vkit; feleséget keres; feleséget ® visz a házhoz; feleséget ® hoz a házhoz; különváltan él, válik a feleségétől. Felesége is dolgozik, állásban van. Első felesége fiatalon meghalt. A feleségével jól megértik egymást. Feleségek felesége, Lelkemadta kicsikéje! | Jer ide már az ölembe. (Petőfi Sándor) Én feleségem, jó és drága-drága, | eddig neked dalt alig-alig írtam. (Kosztolányi Dezső) Takaros felesége lehet a rózsapiros kalauznak, bizonyosan egy kis hozományt is kapott. (Hunyady Sándor)
Szólás(ok): ld. bolond, ördög.
Szóösszetétel(ek): feleségféltő; feleséggyilkos; feleségtartás.
feleségi; feleségű.
