felette [1]
felette [1] [ë-ë-e] határozószó és névutó fölötte [e], (ritka, költői) fölette [e-e]
I. határozószó (személyragos) -m, -d, ..tünk, -tek [ë], ..tük (régies) v. ..tök Nyomósítva: őfelette, őfelettük. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy v. dolog felett (1, 7): Ott a hegy, felette felhők gomolyognak. Elmúlt felette az idő. Vérözön lábainál, S lángtenger fölette. (Kölcsey Ferenc) Szép vagy, alföld, … Itt ringatták bölcsőm, … Itt Domborodjék a sir is fölöttem. (Petőfi Sándor) Nagy idők érkeznek fölöttünk, Készülő nagy harcok dörögnek. (Ady Endre) Elekes két osztállyal járt fölötte az egri gimnáziumban. (Kosztolányi Dezső)
II. névutó
1. (-nak, -nek ragos szó mellett) <A van és áll igékkel kapcs.:> felette áll v. van vkinek, vminek: a) különb nála; szorgalomban felette áll társainak; b) különbnek tartja magát annál, (sem)hogy törődjék vele. Mindig fölötte volt a külsőségeknek. (Móricz Zsigmond)
2. (-nak, -nek ragos szó mellett) (régies) Felett (1). Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, Ismersz-e még? (Petőfi Sándor)
3. (ragtalan szó mellett) (elavult, költői) Felett. Unom már az emlékezést … S a bánást bűneim fölötte. (Ady Endre)
