felette [2]
felette [2] [ë-ë-e] határozószó fölötte [e] (melléknév, határozó, ilyen értelmű szókapcsolat v. ige előtt, ritk. után) (irodalmi nyelvben)
Nagymértékben, igen nagyon. Felette jó, hasznos, tanulságos; felette nyájasan fogadta; felette kár, hogy …; felette csodálkozott. Amely birodalom egységét csak fegyveres erővel lehet fenntartani, annak nagyhatalmi állása fölötte kétséges. (Deák Ferenc) Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette. (Arany János) || a. (régies) Felette mód(on): rendkívül nagy mértékben. Ezt a májgombócot fölötte mód szeretem. (Tolnai Lajos)
