felfelé
felfelé határozószó fölfelé, (népies) felfele, fölfele
A. <Irányulás kifejezésére.>
1. Fent levő hely v. vminek fent, magasabban levő része felé. Alulról felfelé. Felfelé megy a lépcsőn, a lejtőn. Felfelé visz az út a hegyre. A penész a tövétől felfelé ellepte a falat. Fölfelé megy borban a gyöngy; Jól teszi. (Vörösmarty Mihály) A létrákon mókusokként szöknek fölfelé a janicsárok. (Gárdonyi Géza) Elsütötte a ravaszt … A golyó, minthogy a csövet tudatosan fölfelé irányította, szétroncsolta nyúltagyát. (Kosztolányi Dezső) || a. A földtől távolodó irányba(n). A hinta majd felfelé, majd lefelé leng. [A fa] arra is való, hogy az ágai úgy nőjjenek (ne csak fölfelé, de lefelé is), hogy árnyékot adjanak. (Mikszáth Kálmán) || b. (A látóhatár felől) a zenit felé. A nap felfelé emelkedik az égen. A felhők … távoliak, a fölfelé vetett tekintet valósággal vágyakozva repül fel hozzájuk. (Nagy Lajos) || c. <Írott v. rajzolt ábrázolásban:> a lap felső széle felé. Felfelé haladó vonal, lázgörbe. || d. Magasabb szintre, szint felé. Dagálykor a tenger színe felfelé emelkedik.
2. Abba az irányba, amely a test v. tárgy függőleges helyzetében felül van. A daganat a bokától felfelé terjed. || a. Vmely rendesnek, megszokottnak tekintett helyzetből feljebb, magasabbra, ilyen irányba. Felfelé kunkorodó bajusz. Szája felfelé görbül. Haját felfelé fésüli.
3. Fekvő helyzetből álló helyzet felé. Emeljétek a gerendát felfelé!
4. Úgy, hogy a felső, nyitható része felülre kerül(jön). Fordítsd a ládát felfelé!
5. A folyó víz folyásával ellenkező irányban. Felfelé úszik a Dunán. A hajó a folyón felfelé jóval lassabban halad, mint lefelé.
6. Észak felé, északnak. A repülőgép Szegedről felfelé, Szolnok irányában repült.
7. (átvitt értelemben) Nagyobb, magasabb érték, fok felé. Az árak most felfelé mennek. Vmely számot, összeget felfelé kerekít: a kerek szám, összeg alatti mennyiséget hozzáadja.
8. (átvitt értelemben) Kevésbé fontos v. alárendelt hely, közösség felől egy fontosabb, központibb hely felé. Jelentik az esetet felfelé.
9. (átvitt értelemben) Vmely (társadalmi) értékelés szerint különb helyzet, állapot, közösség irányában. Felfelé bukik: vmely elkövetett hibája ellenére jobb helyzetbe, beosztásba kerül. Felfelé emelkedik. Felfelé ível a pályája. Felfelé törtet. A grófnő leánya, ha esett, nem lefelé, hanem felfelé esett. (Jókai Mór) Ha egy gyereket magasabb iskolába vittek, már nem hatósági kényszer, hanem egyes családoknak felfelé törekvéséből támadt. (Móricz Zsigmond)
10. (ritka, népies) <A fel igekötő helyett a cselekvés kezdetének v. folyamatosságának kifejezésére:> fokozatosan fel. Már cihelődnek felfelé a vendégek. Fogják azt az ágyat, fogják ezt a ládát. Rakják felfele arra a szekérre! (Móricz Zsigmond)
B. <Helyben lételt jelentő kifejezésben.> (népies) Vmely szempontból fent levő, távolabbi helyen. Ott felfelé csupa kő az út. Arra felfelé nem láttam senkit. Arra fölfelé kevés a búza. (Tömörkény István)
