felfog
felfog tárgyas ige fölfog
1. <Ruhát v. más hajlékony, lefelé érő tárgyat> szélénél v. más részénél megfogva magasabbra emel, v. felemelt helyzetben tart. A nagy sárban felfogta a szoknyáját. A függönyt bojtos zsinór fogja fel, hogy a földre ne érjen. Jól felfogva szoknyáját … nekivágott a … földeknek. (Tolnai Lajos) No, no – szólt a glogovai nábob, megcsóválván fejét, melyen a hosszú ősz haj fésűvel volt hátul fölfogva. (Mikszáth Kálmán)
2. <Lefelé eső, merülő v. csaknem eldűlő személyt v. tárgyat> megragad, s így további esését, merülését megakadályozza. Felfogta az elszédült beteget. Kötényével fogta fel a fáról lehulló gyümölcsöt. Fővel esett, lábát felfogá kengyele, Bokros paripája futni kezdett vele. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Mennyei képzetim, Mint az habok felfogtak, s úsztam Gondolatim csuda tengerében. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. <Ömlő, cseppfolyós anyagot> vmely edénybe v. egyéb tartályba gyűjt, ill. vmiben összegyűjt. Felfogja az esővizet a dézsába. Edényt tett a vízvezeték alá, hogy felfogja a kiömlő vizet. A leszúrt disznó vérét egy edénybe fogják fel. Medencét, Mania, | Hadd fogjam fel szülöttem drága vérét. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Mi lenne, ha ciszternák, öblök volnának a csatornával kapcsolatban, s abban mint rezervoárban felfognák a tavaszi árvizeket? (Móricz Zsigmond)
4. <Vmely támadást v. támadó mozdulatot, mielőtt az még elérte volna célját,> kivéd, elhárít. Felfogja a neki szánt ökölcsapást. A gyalogság felfogta az ellenség rohamát. Mért nem hívsz engemet, Ki eltakarlak s testemmel fogok fel Minden csapást. (Madách Imre) A török kardja fölvillant. Gergely fejének csapott. Gergely fölfogta a vágást. (Gárdonyi Géza)
5. <Tovaterjedő fizikai, természeti jelenséget> további terjedésében megakadályoz v. megfelelő célra felhasznál azáltal, hogy útjában áll. A gát felfogja a hullámverést. A vastag szőnyeg felfogja a léptek zaját. A sziklák felfogják a hangot, és visszhangozva verik vissza. Szellőt, orkánt felfog vitorlánk. (Tompa Mihály) Bérci magas visszhang, állj elibe, fogd fel! (Arany János) || a. (fizika) Felfog vmit: vmely hullámszerű jelenség terjedésének útjában elhelyezkedve, azt vmely készülékhez v. (érzék)szervhez vezeti. Az antenna felfogja a rádióhullámokat. A szem idegvégződései felfogják a fénysugarakat.
6. (átvitt értelemben) <Tekintetet, pillantást> észrevesz és viszonoz, v. tekintetével jelzi, hogy észrevette. A gulyás nem szólt, még mindig az orrával, a véres ingével piszmogott, hogy ne kelljen senkire néznie, senkinek a tekintetét felfognia. (Nagy Lajos)
7. (átvitt értelemben) Felfog vmit: vminek az értelmét, jelentését megállapítja azáltal, hogy korábbi ismereteihez viszonyítja, kapcsolja; megért vmit. Ésszel felfog vmit. Jól felfogta feladatának jelentőségét. Csak később fogta fel, hogy mekkora csapás érte. A maga teljességében felfogta a helyzet nehézségét. Hosszan leckézte Miklós a vén szolgát, | Míg fel bírta fogni a dolog mivoltát. (Arany János) Nem mindent fogott föl egészen, nem mindent értett. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Vhogyan fog fel vmit: a) bizonyos módon tudomásul veszi; gyakorlatilag fog fel vmit; ® kedélyesen fogja fel a dolgot; ® tragikusan fog fel vmit; b) bizonyos szempontok, bizonyos módszer szerint értelmezi. A dialektika keletkezésükben, mozgásukban, elmúlásukban fogja fel a jelenségeket. || b. (átvitt értelemben, ritka) Vhogyan fog fel vkit: vmilyen módon szemlél v. ábrázol vkit. Petőfinek saját okai lehettek, amiért atyját humorosan fogja föl. (Arany János)
8. (régies, irodalmi nyelvben) Vkinek, vminek az ügyét felfogja: pártfogólag kiáll vkinek az ügye mellett; védelmébe vesz vkit. Kinek az ég alatt már senkie sincsen, Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten. (Arany János)
9. (tájszó) <Vmely munkát v. vmit megmunkálásra> elvállal. A szőlő kapálását harmadmagával fogta fel.
felfogat; felfogott.
