felhős
felhős [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e], (tájszó) fölhős
1. Felhővel borított; borús <égbolt, idő>. Egy felhős őszi napon történt. Süvölt a zivatar A felhős ég alatt. (Petőfi Sándor) Barnán, felhősen néz a nyár Reám. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, választékos) Szomorú, gondterhes. Felhős hangulat, homlok, kedély. Csak édesanyámnak Felhős itt a képe, Mivel én jutottam Talán az eszébe! (Lévay József) Arca mindnyájának nyomban felhőssé lett. (Mikszáth Kálmán)
felhősség.
