felhőtlen
felhőtlen [ë-e v. e-e] melléknév -ül, -ebb [e], (tájszó) fölhőtlen
1. Olyan <égbolt>, amelyen nincs felhő, amelyet nem takar felhő. Felhőtlen ég. Vidáman néztek felhőtlen magasból A földre a hold és a csillagok. (Petőfi Sándor) A két szenátor csodálkozva nézett fel a felhőtlen, derült égre. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, választékos) Semmitől meg nem zavart, el nem homályosított. Felhőtlen boldogság.
felhőtlenség.
