felhúz
felhúz ige fölhúz
1. tárgyas Alacsonyabb szintről magasabb szintre húz (I. 1–2) vmit, vkit. Felhúzza a horgonyt, a horgot; felhúzza a harangot a toronyba, a zsákot a padlásra. Csigával húzták fel a faanyagot a tetőre. A kútvödröt könnyű lebocsátani, de nehéz felhúzni. (Gárdonyi Géza) Egy márványlépcsős házban kellett az első emeletre felhúzni a pénzszekrényt. (Gelléri Andor Endre) || a. tárgyas <Vizet kútból v. alacsonyabb szinten levő tartályból, tóból, folyóvízből> vederrel merve v. szivattyúval felszívatva magasabb szintre juttat. Felhúzott a kútból egy hordó vizet. Lebocsátotta a vödröt, és vizet húzott fel. (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas <Függönyt, redőnyt> húzó zsinórjával v. más eszközzel felfelé elhúz a színpad elől, ill. az ajtó- v. az ablaknyílásról. Felhúzták a függönyt, és megkezdődött az előadás. || c. (bizalmas)(Vmire) felhúz: kötéllel akasztófára, faágra, lámpavasra felakaszt, felköt vkit. Felhúzták a legközelebbi fára.
2. tárgyas <Némely ruhadarabot> magára, ill. kezére, lábára húz; felvesz. Felhúzza a cipőt, a harisnyát, a kesztyűt, a nadrágot. A cipőjét felhúzza, s egy kis kerek lyukat talál az orrán. (Jókai Mór) Felhúzom a szép vajszínű glasszé kesztyűmet. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas <Huzatot> úgy húz rá vmire, hogy simán, egyenletesen betakarja. Felhúzza a párnahajat; felhúzza a huzatot a bútorra. || a. Felhúzza az ágyat: az ágyban levő valamennyi ágyneműre tiszta huzatot húz. || b. tárgyas Kifeszítve ráerősít vmire vmit. Felhúzza az antennát a háztetőre, a felsőrészt a kaptafára, a húrt a hegedűre. || c. tárgyas <Sátrat> felállít, felver. || d. tárgyas <Vitorlát> a használathoz szükséges helyzetbe hoz; kifeszít, fölvon. Felhúzta a hátsó vitorlát.
4. tárgyas <Rugós szerkezetet> gomb v. fogantyú megcsavarásával v. vmely fonál, zsinór meghúzásával olyan állapotba juttat, hogy szokott működését megkezdheti, ill. folytathatja. Felhúzza a gramofont, a játékautót, az órát. A nagy antik falióra, melyet havonkint egyszer szokás felhúzni, háromnegyedet ütött háromra. (Jókai Mór) || a. Vmit felhúz: lőfegyvernek az elsütő szerkezetét vmely fogantyú meghúzásával, ill. a kakas hátrahúzásával lövésre kész állapotba juttatja. Felhúzza a pisztolyt, a puskát, a fegyver kakasát, sárkányát. A pisztoly nem volt felhúzva. (Eötvös József) A csendes beszéd közben … elevenen hallottam, amint a két pisztoly sárkányát felhúzták. (Jókai Mór) || b. tárgyas <Nyilat, íjat> lövésre kész állapotba juttat úgy, hogy az idegre tett vesszőt az ideggel együtt hátrahúzza. Most Tarcal erősebb | Nyilvesszőt veszen, és idegét fölhuzza halálos | Ujjaival. (Vörösmarty Mihály)
5. tárgyas <Falat, épületet> felrak, felépít. Már felhúzták a falakat, csak a tető a híja. Hamar felhúzták ezt a házat. Takaros ólomfedeles tornyot húztak fel a templomra. (Mikszáth Kálmán)
6. tárgyas <Leölt és megkopasztott v. megnyúzott állatot v. húsdarabot nyársra> ráhúz. A hússzeleteket sorra felhúzták a nyársra.
7. tárgyas <Vmely érzés, indulat jeleként> hirtelen felfelé ránt. Felhúzza szemöldökét: <csodálkozásának, meglepetésének v. bosszankodásának a jeleként> homloka összeráncolásával hirtelen felfelé vonja sz.-ét; felhúzza a vállát: <bosszúságának, nemtetszésének v. közömbösségének, nemtörődömségének jeléül> hirtelen felfelé rántja a v.-át. Kuthen vezér dacosan felhúzta a vállát. (Jókai Mór) Felhúzta vállát, és sajátságos ravasz arcot vágott. (Kuncz Aladár) A vénasszony felhúzta vékony szemöldökét magasra. (Móricz Zsigmond)
8.• tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Felmérgesít, felingerel vkit. Mindennap felhúzza az apját vmivel. Pokollá tudta tenni nekem az életet: tudott heccelni, felhúzni, robbanásig bosszantani. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) Felhúz vkit: nemi gerjedelmet kelt vkiben.
A 8. sz. jelentésszám után * alkalmazandó.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
9. tárgyatlan (sport) <Evezős> a víz folyásával ellentétes irányban egy bizonyos pontig felevez. Szentendréig is felhúznak. Az evezősök is itt húznak fel a sziget előtt.
Szólás(ok): ld. orr.
felhúzás; felhúzat; felhúzó; felhúzott.
