felkel
felkel tárgyatlan ige fölkel, (csak jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben:) felkél, fölkél
1. Ültéből, fektéből feláll. Felkel az asztaltól. Elesett a jégen, de gyorsan fel is kelt. Az öregek előtt tiszteletadásból felkel. A császár csudálkozék cselekedetén: „Hogy vagyon a, hogy én azért hivattam ide Pilátust, hogy számkivetésbe küldjem: de nem, hanem még felkelek előtte, és szépen fogadom.” (Mikes Kelemen) || a. (átvitt értelemben, ritka, költői) Útra szánja el magát; fölkerekedik. Van aki felkél és sírván, megyen Új hont keresni túl a tengeren. (Tompa Mihály)
2. Alvásból felébredve fekvőhelyét elhagyja, ágyából kikel. Korán felkel; már hajnalban felkel; (átvitt értelemben, bizalmas) korábban kelj fel v. korábban kellene felkelned v. későn keltél fel: nem vagy elég ügyes, éber, ravasz (vmire). Egy öreg cimbalmos hevert a szurdékban, Már alutt, de fölkelt, hallva hogy vendég van. (Arany János) Jön a nappal, a vásár, a hajsza, Fölkél vackáról ember és barom. (Juhász Gyula) Hétfőn … kora hajnalban fölkelt, megcsókolta az asszonyt …, és ment vissza Pestre. (Nagy Lajos) || a. (ritka, költői) Holtából feltámad. Már örökké elnyugovál, s tudom Nem is kivánsz fölkelni többé. (Vörösmarty Mihály) Elbeszélik az esernyő csodás erejét, hogy a holt ember felkelt, amint megpillantotta. (Mikszáth Kálmán)
3. <Fekvő beteg> gyógyulása után elhagyja az ágyat. A beteg már felkelt.
4. <Nap, hold> feljön az égre, feltűnik. Már a nap is régen felkelt. || a. (átvitt értelemben) Ébredj, Árpád fia! | Fölkelt a nap: hazádnak Föl kell virulnia! (Bajza József) Kelj föl, óh, kelj föl, szent vörös Nap | Reám ragyogva. (Ady Endre)
5. (költői) <Szél> feltámad, fújni kezd. Keljetek fel, nyájas Zefirek! keljetek, | Mondjátok meg néki, hogy hozzá sietek. (Csokonai Vitéz Mihály)
6. (átvitt értelemben, választékos) <Érzés> felébred, feltámad vkiben, vmiben. Felkel szívében a remény. Csáki sóhajt, s gyilkoló haraggal Fölkel a kín szíve tengerében. (Vörösmarty Mihály)
7. (átvitt értelemben) Fegyvert fogva az ellenség ellen harcba indul. Az ifju tatár, s az erőben durva Demirhám, | Déli ölő szélként fölkelnek víni Szigetre. (Vörösmarty Mihály) Felkeltek a királyok ellenünk S eléjük dobtuk fejdelmünk fejét. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben) Vki ellen fellázad. Dózsa György felkelt az elnyomók ellen. Mit tűr a szolgaságnak népe? | Mért nem kél föl, hogy láncát letépje? (Petőfi Sándor) Magyarország népe, kelj fel mind egy szálig: Hitedért, hazádért harcolj mindhalálig! (Sárosy Gyula) || b. (történettudomány) <A magyar nemesség> fegyvert fog, és hadba vonul a haza ellenségei ellen. Majd felkelnek alattad is, | Ó József! nagy anyád, Trézia [= Mária Terézia] bajnoki. (Berzsenyi Dániel)
Szólás(ok): ld. láb.
felkeltet.
