felkiáltó
felkiáltó melléknév fölkiáltó
Olyan <személy>, aki felkiált. A hír hallatára felkiáltó férfi; az utcáról felkiáltó jeges. || a. (nyelvtudomány) Felkiáltó mondat: olyan m., amely erősebb érzelmet, indulatot fejez ki, s amelyet erősebb hangon, élénkebb hanglejtéssel ejtünk (pl. Jaj de szép!) Gonddal használja a kérdő, felkiáltó mondatokat, … jelesen csoportosítja érveit. (Péterfy Jenő)
