felmondás
felmondás főnév -t, -ok, -a fölmondás
Általában a felmond igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vkinek felmondanak, ill. az a cselekvés, hogy vmit felmondanak.
1. Vmely szövegnek könyv nélkül való elmondása, előadása. A lecke, a vers felmondása.
2. Vmely jogi v. szolgálati viszony bizonyos határidőre való megszüntetésének közlése a másik féllel. Az adósság, a bérlet, a lakás felmondása; az állás felmondása. Elfogadta a felmondást. || a. Annak a helyzete, jogi viszonya, akinek állását v. lakását felmondták. Felmondásban van. || b. Az a meghatározott időtartam, amelyet az, akinek állásában, munkahelyén felmondtak, még köteles ledolgozni. v. amelyre még fizetést kap munkájának igényevétele nélkül is. A felmondás alatt új állás után nézett. || c. Az erre az időre járó fizetés (és szolgáltatás). Egyhavi felmondás jár neki.
felmondási.
