félre
félre [e] határozószó, igekötő és melléknév
I. határozószó félrébb
1. Az útból v. vmely helyről oldalt el, máshová. Told el kissé félre azt a padot. „Mozduljon félrébb egy kicsinyég” – mondá. (Mikszáth Kálmán) || a. (indulatszó-szerűen) (átvitt értelemben is) El innen! el az útból! menj távolabb! Félre innen! félre az ® útból! Félre (innen) azzal az asztallal (stb.-vel): vidd el v. vigyétek el (innen) azt az asztalt (stb.-t). || b. (átvitt értelemben) El! ti komoly képek! ti sötétség rajzati [= rajai], félre! (Kisfaludy Károly)
2. Az egyik oldal felé; oldalt, oldalra. Még félrébb csapta a kalapját. (Tolnai Lajos)
3. (ritka) Oldalt, kissé távolabb levő helyen. Mentek. Elől Krántor, félrébb bajtársa. (Vörösmarty Mihály)
4. Vmitől félre: vmitől messzebb eső, kevésbé útba eső helyen v. helyre. Elbolyongok félre … A köznép tolongásitól. (Arany János) Tanusvártól egy puskalövésnyire, jó félre az úttól, fekszik a „Békafogó csárda”. (Jókai Mór)
5. (film, színház, régies) <Szerzői utasításként a színésznek:> színlelje, mintha a többi szereplő nem hallaná, s beszéljen hangosan a közönség felé v. maga elé. Király. (Félre) Késő! a mérgezett pohár. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Kamilla. (Félre) Ezt jól megdolgoztam … (Csiky Gergely) Olyanformán szól „félre”, mint ahogy Nestroy hőse szólt, távozóban. (Ambrus Zoltán)
6. (átvitt értelemben) <Megszólításként használt szó, főleg elvont főnév előtt v. -val, -vel ragos szóval, ill. a vele határozószóval:> hagyjunk fel vele, elég volt belőle! Félre bánat! Félre a búval, a gondokkal! Félre most már a tréfával! Jer, Juliskám, félre gondok, | Kedvel engem, én is őt. (Csokonai Vitéz Mihály) De félre, bu, de félre, gyász, el, el! (Petőfi Sándor)
II. igekötő
A. Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a félre- igekötős címszavakat, főleg igéket.
B. Önállósítva, félre- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás megerősítéseként, a szóban forgó igével egyértékű. [Félrelépett?] – Félre bizony [= igen, csakugyan félrelépett]. Félretettem a pénzt, félre bizony.
III. melléknév félrébb (ritka, irodalmi nyelvben) Félreeső. Mily nyájasan Lendíti karját félrébb hely felé … (Arany János–Shakespeare-fordítás)
