felső
felső [ë v. e] melléknév és főnév fölső
I. melléknév -bb, felső fok: legfelső [e-ë v. e-e] v. (főleg 4c, e) legfelsőbb [e-ë v. e-e]
1. (főleg alapfokban) <Két dolog közül> a másikhoz viszonyítva magasabban levő. Felső ajak; az ablak felső táblája; az ajtó felső sarka; a könyv felső széle; felső végtagok: a karok. Hamis felső fogsora volt. (Hunyady Sándor) || a. (felső fokban is általános) Függőleges tagoltságban a legmagasabban levő. A felső v. legfelső ablaksor, erkély; a fa felső v. legfelső ágai; a létra felső v. legfelső foka; a felső v. legfelső fiókban. || b. <Egymásra rakott v. rakódott tárgyak halmazában, ill. vmely rétegeződésében> felül v. kívül levő. Felső bőrréteg, takaró, terítő. Leemelte a felső kártyalapot. || c. (középfokban, gyak. többes számú főnév jelzőjeként) Felsőbb: a lejjebb v. beljebb levő(k)höz viszonyítva feljebb v. kijjebb, de nem a legfeljebb v. legkijjebb levő. Vmelyik felsőbb rétegben. Vmelyik felsőbb polcra tette. A meleg víz mélyről tör fel a felsőbb rétegekbe. || d. (növénytan) Felső állású magház: olyan m., amely nem a virágtakarón alul, hanem azon belül van.
2. Magasabbról jövő, felülről történő. Felső világítás. || a. (sport) Felső vágás: a vívóállásban tartott kar fölé irányuló v. || b. (sport) Felső fogás: a) a tornaszernek olyan módon való fogása, hogy a tenyér a megfogott rúd, karika, léc stb. felső részét markolja; b) <birkózásban> az ellenfél testének felső része ellen irányuló f.
3. Vmely földrajzi egységtől v. vmely valóságos v. képzelt központtól északra levő <földrajzi egység v. területrész>. Az ország felső része, városai, vidéke. Táblabíró[nak] … még kölyök koromban meg akartak egy felső vármegyében tenni. (Vörösmarty Mihály) || a. A folyó forrásához közelebb levő folyószakasz, vidék <a távolabb levővel szemben>. A folyó felső folyása. || b. A város v. falu felső része; a falu felső vége: a város v. falu északi, ill. a folyó folyásának irányában feljebb v. magasabban fekvő része v. vége.
4. (átvitt értelemben) Sorban, rangsorban, értékelő rendben az első helyen v. az első helyek vmelyikén álló; (leg)magasabb rendű. A felső asztal v. az asztal felső vége: az az a., ill. az asztalnak az a vége, ahol a tekintélyesebb személyek ülnek; a felső tízezer ¬; a fejlődés, a műveltség legfelső fokán; felsőbb érdekből: állami v. közérdekből; felsőbb hatalmak: a) (választékos, kissé régies) természetfölötti hatalmak; b) (tréfás, gúnyos) Fellebbvalók, magasabb szervek. || a. (csak alapfokban) Vmely emelkedő, növekvő értéksornak a végét jelentő; legmagasabb, végső. Felső érték, határ; felső fok: (jogtudomány, közigazgatás) <bíráskodásban, közigazgatásban> a felsőbb folyamodási, feljebbviteli, ellenőrzési fok. Felső fokon elvesztette a pert. Felső fokon a Minisztérium döntött. || b. Felső fokú: az alsó és a középső fokot meghaladó, azon fölül álló. Felső fokú oktatás, szeminárium, tanfolyam. || c. Felsőbb: a) <az osztálytársadalomban> vagyonosabb, befolyásosabb, előkelőbb. Felsőbb körök, rétegek, társadalmi osztályok. Szerző a felsőbb körök életét is szereti festeni. (Vörösmarty Mihály) [Ausztriában] a császári ház … elkeveredett a lakosság legfelsőbb rétegeivel. (Móricz Zsigmond) b) kiterjedtebb, fontosabb hatáskörrel rendelkező <közigazgatási, bírósági v. katonai szerv>; felsőbb bíróság; felsőbb fórum; felsőbb tanács; felsőbb helyről jött utasítás. A végrehajtó bizottságok közvetlenül felelősek a helyi tanácsoknak és a felsőbb tanácsok végrehajtó bizottságainak. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya); c) vmelyik ilyen szervtől eredő; felsőbb intézkedés, parancs, rendelet. A testőrtiszt… zsebében egy felsőbb parancs rejtőzött. (Jókai Mór) [A helyi tanács] végrehajtja a törvényeket és a felsőbb rendeleteket. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya); d) olyan <ismereti anyag>, amely vmely egyszerűbbre, kezdetlegesebbre mint alapra épül. Felsőbb matematika; felsőbb tanulmányok; e) olyan <iskolatípus v. iskolai tagozat>, amelybe csak bizonyos osztályok v. iskolák sikeres elvégzése után lehet beiratkozni; felsőbb iskolák; a gimnázium felsőbb osztályai; felsőbb leányiskola: hatosztályos középfokú leányiskola a századforduló körül. Hírlapíró volt és költészettanára egy pesti felsőbb leánynevelő intézetnek. (Jókai Mór) || d. Felsőbb lény: emelkedett gondolkodású és erkölcsű, magasabb rendűnek tartott ember. A tanárok a diákok közt úgy járnak, mint felsőbb lények. (Móricz Zsigmond) felsőbb v. legfelsőbb lény; természetfölötti lény. || e. Legfelsőbb: a) legnagyobb hatáskörrel, a legfőbb hatalommal bíró v. ilyentől származó; legfelsőbb bíróság: <a Magyar Népköztársaságban> az igazságszolgáltatás legfőbb szerve; az államhatalom legfelsőbb szervei. A Magyar Népköztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve az országgyűlés. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya); b) (történettudomány) a királytól jövő, eredő; királyi; legfelsőbb kegyelem, kézirat. A legfelsőbb kegyelem meg fog számomra adatni. (Jókai Mór)
5. Magasabb fokú <szervezeti tagozat(ok), osztály(ok)>. Felső tagozat, osztályok: <két tagozatra oszló iskolatípusokban> a magasabb fokú tagozat, osztályok; az általános iskola felső tagozata: az á. i. V–VIII. osztálya.
6. (zene) Nagy rezgésszámú, magas <hang>. Az énekesnő felső hangja tisztán cseng.
II. főnév -t, -je [e]
1. (játék) <A magyar kártyában> értékére nézve az alsó és a király között levő lap. Makk felső; tök felső; felsőt hív ki. Ösmerte a kártyákat, és látta, hogy annál nem lehet négy fölső. (Vas Gereben) A csikó meg a felső húszat számít ebben a furfangos játékban. (Tömörkény István)
2. (népies) Felsőruha, felsőkabát. Levetette havas felsőjét, kalapját. (Tolnai Lajos)
3. (1945 után, bizalmas) Az általános iskola V–VIII. osztálya, ill. ezek vmelyike. || a. (1945 előtt, bizalmas) A középiskola V–VIII. osztálya, ill. ezek vmelyike. Felsőbe jár. Mindig felsőben tanított. A felsőt magánúton végezte. || b. (régies, bizalmas) Felső v. felsőbb leányiskola v. ennek vmelyik osztálya, évfolyama. Elvégezte a felsőt; hat felsőt végzett.
Szóösszetétel(ek): felsőkar; felsőruházat.
