felszáll
felszáll tárgyatlan ige fölszáll
1. <Repülő állat, gép, eszköz> eddigi helyét elhagyva a magasba száll. Felszáll a léghajó; felszáll a gyermek léggömbje, sárkánya a magasba. || a. (kissé választékos) Felszáll vmire: <madár, rovar> felfelé száll és lebocsátkozik vmire, megpihen vmin; vmely magasabban levő helyre száll. A cserebogár, a szitakötő felszáll a bokorra; a veréb felszáll a fára; a sas felszáll a sziklára. Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására. (Ady Endre) || b. <Ember> légi közlekedési eszközön utazva azzal együtt a magasba emelkedik. Elérkezett az indulás ideje, felszálltunk. Vitorlázó gépén tegnap ötször szállt fel. || c. (vallásügy, régies) Felszáll az égbe, a mennybe: <az ember v. lelke földi életének befejezése után> üdvözül.
2. <Kilőtt, feldobott tárgy> a levegőbe emelkedik. A labda, a rakéta felszáll a magasba; a kilőtt nyíl, az elhajított gerely felszáll a levegőbe.
3. <A földön v. a levegőben levő test v. jelenség> lebegve a magasba emelkedik. Felszáll a füst, a korom, a por; felszáll a bűz, az illat, a szag; felszáll a meleg levegő; felszáll a köd, a pára a völgyből. A völgyben sötét füstként szállt fel és terjedt szét az esti homály. (Gárdonyi Géza) Gőzölögve szállt fel a köd az erdő nedves fáiról. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) A hír felszáll, s arculatja Lángsugárit távol ragyogtatja. (Kölcsey Ferenc)
4. Felszáll vmire v. ritk. vmibe: <személy> vmely közlekedési eszközre, eszközbe v. állatra fellép, felmegy, rendsz. hogy azon menjen, utazzék vhova. Felszáll az autóbuszra, a hajóra, a kocsira v. kocsiba, a lóra, a villamosra, a vonatra.
5. (átvitt értelemben, ritka) <Változó mennyiség v. elvont dolog> értékében, mértékében hirtelen, gyorsan magasra emelkedik. Felszáll vminek az ára. A láza felszállt 39 fokra. Felszállt a gabona ára hét forintra. (Jókai Mór) A tekintélye bezzeg legott fölszállt. (Mikszáth Kálmán)
felszálló; felszállt v. felszállott.
