felszámít
felszámít tárgyas ige fölszámít
1. <Követelésbe(n), számlába(n)> tételként felvesz. A vidékre kiszálló felszámíthatja kész kiadásait. Felszámítja a termelői forgalmi adót. Fél százalék kezelési költséget számított fel. Felszámította a csomagolást is. Becsületesen számít fel mindent a vendégnek … (Jókai Mór) Beterjeszti az útinaplóját, felszámítván fuvarbérét és napidíjait. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, régies) <Vmely összeget> számlálással, összeadással meghatároz; összeszámít. Számítsd fel … ujjaidon … Az adót. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az utolsó krajcárig felszámítottam minden jövedelmemet. (Tolnai Lajos) || a. (régies) Hozzávetés, mérlegelés, összehasonlítás alapján megállapít <vmely mennyiséget, lehetőséget>. Azt számította fel magában, hogy ennek a tartománynak lehet öt-hatszázezer lakosa. (Jókai Mór) A halomvári aljegyzőségre … ha jól fölszámítom a körülményeket, kilátásom is [van]. (Tolnai Lajos)
felszámítás; felszámítgat; felszámítható; felszámító; felszámított; felszámíttat.
