felszólal
felszólal tárgyatlan ige fölszólal
1. <Gyűlésen, összejövetelen, a nyilvánosság előtt, vmely üggyel kapcs.> véleményét szóban előadja, kifejti, közli. Felszólal a bizottsági ülésen, a taggyűlésen, a tanács értekezletén. A javaslat mellett, ellen szólal fel. Felszólal vkinek az érdekében. [Az országgyűlésen] Trencséni is jelen volt, felszólalt, de kisebbségben maradt. (Arany János) Az országgyűlés ülésein a minisztertanácsnak azok a tagjai is részt vehetnek és felszólalhatnak, akik nem országgyűlési képviselők. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (ritka) <Vmely üggyel kapcs.> véleményét írásban kifejti, nyomtatásban közzéteszi. Az újságban többen felszólaltak a jogtalan intézkedés ellen. Magam szólaltam fel a magyar versidom ügyében. (Arany János)
2. (hivatalos) Felszólal vmi ellen: helytelennek, sérelmesnek talált eljárás, döntés ellen az illetékes helyen szóban, személyesen v. írásban tiltakozik. Felszólal a választói névjegyzékből való kihagyása ellen.
3. (költői, régies) Megszólal, szavát hallatja. Gertrudis … végre szúrósan felszólal. (Katona József) Szólalj fel és jelentsd ki, mit tegyek? | Mivel segítsek kínlódásodon. (Vörösmarty Mihály)
felszólalt.
