feltalál
feltalál ige föltalál
1. tárgyas <Vmely addig még nem ismert tárgyat, eszközt> elsőként megtervez, megszerkeszt, megalkot, létrehoz; <célravezető eljárást> elsőként megállapít. A puskaport voltaképpen a kínaiak találták fel. A foszforos gyufát Irinyi János találta fel. A felfedezett természeti erők kiaknázására egyre újabb gépeket találnak fel. Új módszert talált fel munkája megkönnyítésére. Új eszközöket találtak fel az olaj felkutatására. Oh kedves pamlagom, … Ki téged föltalált, Az volt ám még az agy. (Petőfi Sándor) Azon időben találta fel valami vándor fakír a halhatatlan sakkjátékot. (Karinthy Frigyes) || a. tárgyas (irodalmi nyelvben, régies) Felfedez <vmit, ami már megvolt, csak még nem ismerték, nem tudtak róla>. Nemrégiben Genuában találtak fel egy öreg képet … (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas (népies, régies) Megtalál. Fújd el szellő, fújd el A Dunának habját, Hogy ne találja föl senki | Ej, haj Rózsa Sándor nyomát. (népköltés) Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, S benne föltalálhatjátok, Mit tanít bölcs Salamon. (Kölcsey Ferenc)
2. tárgyas (tájszó, régies) Feltalál vkit: hosszas keresés után megtalál, fellel vkit; rátalál vkire. Csak látni szeretné Miklóst minden áron, | És ha feltalálja széles e világon, Fölkeresi. (Arany János) Mindenütt kerestettelek, … míg végre ma föltaláltalak. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyas (régies) Feltalálják egymást: találkoznak. Vajha ez életben ne találtuk volna föl egymást! (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyas (régies) Feltalál vmit vhol: kereséssel, utánjárással meggyőződik arról, hogy vmi ott van, használatos, szokásos; megtalál vmit vhol. Közöttünk és körülöttünk lakó népeknél ama közmondásokat, szokásokat, meséket mind föltaláljuk. (Csengery Antal)
4. tárgyas (régies) Kitalál vmit, rájön a nyitjára vminek. Hej te ravasz Ámor, miket fel nem találsz … (Csokonai Vitéz Mihály) Végre feltalálta, hogyan jusson szóhoz. (Arany János)
5. Feltalálja magát: a) megtalálja, hogy vmely váratlan helyzetben mit kell tennie, vmely váratlan megjegyzésre mivel kell visszavágnia; mindjárt feltalálta magát. Feltalálja magát az anyjukom és így szól … (Mikszáth Kálmán) b) vmilyen új helyzetbe, környezetbe ügyesen beilleszkedik, helyesen tájékozódik; minden helyzetben feltalálja magát; új környezetben jól feltalálja magát; c) (ritka, régies) jól érzi magát. Ha kedves komám reméli csekély körünkben magát feltalálhatni, írja meg azt nőmnek. (Arany János)
6. tárgyatlan Feltalál vhová: megtalálja az oda felvezető utat. Egyedül is feltalál a hegyre, a várba.
Szólás(ok): ld. puskapor, spanyolviasz.
feltalálatlan; feltalálhatatlan; feltalálható; feltalált.
