feltaláló
feltaláló melléknév és főnév föltaláló
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vmit feltalált (1), akinek a nevéhez vmely találmány fűződik. A gyufát feltaláló Irinyi.
2. (ritka) Magát feltaláló: olyan <személy>, aki vmely váratlan helyzetben ügyesen viselkedik, idegen környezetbe jól, könnyen beleilleszkedik, feltalálja (5) magát. Az idegenben magát nehezen feltaláló kivándorló.
II. főnév -t, -ja Feltaláló (1) személy. A nagy feltaláló szülőházát emléktáblával jelölték meg. Gyula most feltaláló volt. Egy nagy találmányon törte fejét, amelyből milliókat remélt. (Babits Mihály)
feltalálói.
