feltétel
feltétel [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] föltétel
1. (ritka) Vmely tárgynak vhova való feltevése, felhelyezése. A könyvnek a polcra való feltétele. A szénának a padlásra való feltétele.
2. Olyan követelmény, kikötés, amelynek teljesítése, végrehajtása nélkül nem jöhet létre, ill. nem maradhat érvényben vmely megállapodás. Elengedhetetlen, előnyös, elviselhetetlen, embertelen, kedvező, kemény, súlyos, szigorú feltétel(ek); fizetési, törlesztési feltétel(ek); a megállapodás, a megegyezés feltételei; vmely feltétellel v. vmely feltétel alatt* ¬ v. mellett*; egyenlő feltételekkel; feltétel nélküli megadás; belenyugszik vmely feltételbe; megállapodnak a feltétel(ek)ben; (nem) enged a (szigorú) feltételekből; feltétel(ek)hez köt vmit; aláveti magát vmely feltételnek; diktálja, megállapítja, megjelöli, megszabja, módosítja a feltételeket; elengedi, elfogadja, elutasítja, elveti, teljesíti a feltétel(eke)t; azzal a feltétellel, hogy … Szívem már tiéd és kész rá hajolnia, Hogy bírd kezemet is … de egy föltételért. (Petőfi Sándor) Azt kívánta, hogy adja neki föltételeit írásban. (Jókai Mór) A párbajban, amelyet súlyos föltételek mellett vívtak, a huszár összekaszabolta a másikat. (Ambrus Zoltán) || a. Vminek a feltételei: azoknak az elveknek, szabályoknak az összessége, amelyek szerint vmely irányító tevékenységnek folynia kell. A szabályzat összefoglalja az eredményes nevelés feltételeit. Az országgyűlés … meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || b. Olyan kikötés, amely vmely utólag teljesítendő követelményt szab vkire. Azzal a feltétellel ad kölcsön vmit, hogy a megszabott határidőre vissza kell szolgáltatni. Csak azzal a feltétellel engedlek el, hogy vacsorára már itthon leszel. Fogarast … hűbérül adták királyaink a havasföldi vajdáknak azzal a föltétellel, hogy azért őket a török ellen segítsék. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. A természeti v. társadalmi valóságnak olyan tényezője, mozzanata, amely nélkül egy bizonyos dolog nem létezhet, nem valósulhat, ill. nem valósítható meg v. nem fejlődhet. Alapvető, állandó, elsőrendű, fontos, magától ért(et)ődő, szükségszerű feltétel; biztosítja, megérleli, megteremti, szétrombolja vminek a feltételeit. A meleg és a levegő elsőrendű feltételei a szerves életnek. A kedvező földrajzi környezet a társadalom fejlődésének egyik fontos feltétele. A jó társadalmi rend megteremti a nép számára az élet anyagi feltételeit.
4. Olyan teendő, eljárás, amelynek elvégzése nélkül nem lehet sikeresen megoldani vmely feladatot, megvalósítani vmely tervet, ill. biztosítani vminek megfelelő voltát, létét, fennmaradását. A munka gyors elvégzésének elsőrendű feltétele a gondos előkészítés. A fényképek tartósságának elengedhetetlen feltétele a kellő rögzítés és az alapos mosás.
5. (filozófia) Olyan tétel, amelynek érvénye nélkül nem állhat fenn vmely más tétel, ítélet érvénye.
6. (irodalomtudomány) <Nagyobb elbeszélő költemény elején> a költő céljának, ill. a tárgynak rövid közlése. || a. (irodalomtudomány) <Szónoki beszéd elején> a cél rövid, világos, szabatos kitűzése; propozíció.
7. (elavult, költői) A szándéknál vmivel erősebb, szilárdabb eltökéltség, elhatározás. Semmi sem tántoríthatá meg erős szívét föltételében. (Eötvös József) Petur, még mindig nyakasan állva feltételében, esküjökre kényszeríti [a békétleneket] …, hogy maradjanak. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): alapfeltétel; békefeltétel; életfeltétel; előfeltétel; létfeltétel; munkafeltétel; versenyfeltétel.
feltételű.
