felül [2]
felül [2] [ë v. e] határozószó, igekötő és névutó középfok ® feljebb, felső fok: legfelül fölül, (tájszó, régies) felyül
I. határozószó
1. <Függőleges helyzetű tárgyon v. ilyen módon rendezett tárgyak együttesében, a lejjebb levő részekhez képest> a tetején v. ahhoz közel. Ott van egy rakás könyv; vedd azt, amelyik (leg)felül van. A ládában felül szép gyümölcs van, alul silányabb. A falon szép díszítés fut körbe felül. Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! (Petőfi Sándor) Megmozdul az élet, felül, a kopáron: Csak alant a sírban örökös az álom. (Arany János) || a. <Írott, nyomtatott szövegben:> a lap kezdetén v. ahhoz közel. Ott felül olvasd. || b. (átvitt értelemben) Felül marad: győztesen kerül ki. A vitában én maradtam felül. || c. (átvitt értelemben) Felül van: fölényben van. Mindig ő van felül, akármennyit veszekednek is.
2. <Beborított, rétegesen körülvett tárgyon:> a külső rétegen kívül v. közvetlenül alatta. A csomagon legfelül van a címzés. Ebben a hegységben felül a homokkő, alul a kristályos kőzetek találhatók.
3. (átvitt értelemben) Magasabb irányító szervben, a kormányban, a vezetésben, a központban. Felül így döntöttek, határoztak. Felül jobban tudják, mint mi. || a. <Bizonyos elv szerint rendezett sorban, együttesben:> a vezető helyen. Legfelül a király, oldalvást a gazda [ült]. (Arany János)
4. (elavult) Felülről. Vekszálnak bennünket különféle dolgokkal onnan felűl. (Arany János) Vigasztalás mindenkinek Jut még onnan felül. (Tolnai Lajos)
5. (elavult) Azonfelül, ráadásul. Maholnap a havi pénzzel nem elégszik meg, fölül a jó szót is kialkudja fizetése mellé. (Vas Gereben)
6. Felülre: felül (1–2) levő helyre. Felülre tedd a könnyebb tárgyakat! A bélyegeket felülre ragasztjuk.
7. Felülről: felül (1a, 2, 3) levő helyről v. helytől. A víz felülről csorog. Felülről nézve kicsinek látszik. Vedd le felülről a címkét! felülről kezdi az olvasást. Felülről intézkednek. (szójárás) Felülről jön az áldás: a) (népies) jó, kiadós eső esik; b) (gúnyos) vkire ráesik, rácsurog vmi, főleg ami szennyez, piszkít. Mondd, ki vagy? | Alulról jössz-e hozzánk, vagy felülről? (Madách Imre) Hátha az a felyülről lecsorgó víz iható lesz? (Jókai Mór) || a. Felülről beszél vkivel, felülről kezel vkit: lenézően, fölényesen beszél, bánik vele. Ha valakivel találkozik, úgy beszél vele felülről: no te is élsz? (Móricz Zsigmond)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a felül- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, felül- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás nyomósításaként a szóban forgó igével egyértékű.> [Felülvizsgáltad a számlákat?] – Felül [= igen, felülvizsgáltam].
III. névutó
I. (-n ragos szóval, rajta személyragos határozószóval kapcs. azzal együtt értve)
1. (ritka) A névszóban, névmásban kifejezett személyhez v. dologhoz viszonyítva magasabban. A kapun felül díszítések vannak. || a. Vmely testnek, tárgynak azon a helyén, amely a test v. tárgy függőleges helyzetében magasabban van. A térdén felül. || b. (átvitt értelemben) Vmely szintet, fokot, rangot meghaladva. Századoson felül minden tiszt jelenjen meg. Felül van ¬ vmin. || c. (átvitt értelemben) Felül áll v. (ritka) van vmin: a) ment vmitől; vmi nem ér fel hozzá. Vmi ® vitán felül áll. Ez az ember felül áll minden gyanúsításon, minden kicsinyes intrikán. [Dickens] fölűl van minden bírálaton. (Petőfi Sándor); b) nem ereszkedik le odáig. Hogy vitába szálljon ilyen jelentéktelen emberrel, azon ő felül áll. Ő fölül áll az ilyen bárdolatlan élceken. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies) A szóban forgó földrajzi helytől északi irányban. A falun felül hegyek emelkednek.
3. A szóban forgó mennyiséget, összeget meghaladóan. Száz forinton felül van az ára. Tizenöt mázsán felül fizetett a búza. Ezer forinton felül fizetett a ruhájáért.
4. A szóban forgó kort meghaladva. Már tíz éven felül van. Hatvan éven felül már nem kell katonáskodni. Fölül volt a harmincon …, s erősen hízni kezdett. (Tolnai Lajos)
5. (átvitt értelemben) <Megszabott mértéket, képességet, eredményt jelentő szóval kapcs.:> annál nagyobb mértékben, azt meghaladva. Minden reményen felül: nagyobb mértékben, mint óhajtani merte volna. Erején felül költekezik. Érdemén felül dicsérik. Mértéken felül szereti az italt. Várakozáson felül jó előadás volt. A teadélután várakozáson felül sikerült. (Kosztolányi Dezső)
II. (ragtalan v. személyragos szóval kapcs. azzal együtt értve; a köznyelvben gyak. fölül alakban) Olyan helyről, amelyhez viszonyítva a szóban forgó személy, dolog alul van; felől [2]. Elhajtja a legyeket a feje felül.
Szóösszetétel(ek): azonfelül; ezenfelül.
