felületes
felületes [ë-e-ë v. e-e-ë] melléknév és főnév fölületes [e-ë]
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki nem szeret elmélyedni, elgondolkodni, a dolgok mélyére nézni; és aki munkáját elhamarkodja, kellő gondosság, alaposság nélkül végzi; felszínes. Felületes ember, hivatalnok. Kevésbé érdekes szerepe volt Egressynek, ki egyébiránt a fölületes … Oboleszkyt híven ábrázolá. (Vörösmarty Mihály)
2. Ilyen személyre valló, rá jellemző, tőle származó, vele kapcs. Felületes érdeklődés, ismeret, kijelentés, kutatás, magyarázat, munka, tudás. Felületesen kezel, vizsgál vmit. Régebbről ismerte felületesen, társaságokból. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ek (birtokos ragos alakja nincs) (ritka, irodalmi nyelvben) Felületes (1) személy. Mi könnyű törvényt írni pamlagon – Könnyű ítélni a felűletesnek. (Madách Imre)
felületesség.
