fém
fém főnév -et, -e [ë, e]
(vegyi ipar) Sima felületén fényes, többnyire nagy fajsúlyú, a higany kivételével szilárd halmazállapotú, nyújtható, kalapálható, a villamosságot és a hőt jól vezető anyag, elem (2). ® Könnyűfém; ® nehézfém. Aljas ércek közt a nemesebb fém … Tisztán ragyog. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Az iparban haszn. ilyen elem, a vas kivételével. Áll a buta kő is, | mely látta egykor győztes életem | s a fém, a vas, az üveg, … | csak az suhant el, ami névtelen. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): 1. fémállvány; fémalumínium; fémbányászat; fémbetét; fémbetű; fémbetűs; fémbevonás; fémburkolat; fémburok; fémcsillám; fémcsiszolás; fémcső; fémdarab; fémdíszítmény; fémdobozos; fémedény; fémérintkező; fémérték; fémeszköz; fémeszterga; fémesztergályos; fémfedél; fémfeldolgozó; fémfesték; fémfoglalat; fémfogyasztás; fémforgácsolás; fémforgalom; fémforma; fémfűrész; fémgomb; fémgombos; fémgyártás; fémgyűjtés; fémgyűrű; fémgyűrűs; fémhegy; fémhegyű; fémhenger; fémhiány; fémhulladék; fémhuzal; fémhüvely; fémkefe; fémkészlet; fémkovács; fémkupak; fémkupakos; fémlap; fémléc; fémmag; fémmunka; fémnemű; fémnyél; fémnyomás; fémnyomat; fémoldat; fémolvasztó; fémöntvény; fémrész; fémreszelék; fémrúd; fémrugó; fémsúly; fémszerkezet; fémszerszám; fémszínű; fémtárgy; fémtermelés; fémtest; fémtestű; fémtisztító; fémtok; fémtömb; fémtükör; fémüzem; fémvágó; fémvaluta; fémvegyület; 2. betűfém; csapágyfém; földfém; nemesfém.
fémez.
