fenevad
fenevad
1. Vadállat. Bőszült, kölykes, ordító fenevad. Az állatkertben rács mögött őrzik a fenevadakat. Menj tigrisek, fene- | vadak közé, szelídíts hiénát … (Katona József) A kegyes természet mindenféle vágó, szúró, feszítő eszközökkel látott el különféle fenevadakat. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) A vadállatéhoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személy, többnyire férfi. Mind erős, edzett nép, vérszomjas fenevad, Melyet a csatára vak buzgalom ragad. (Arany János) A török had jön … Jönnek mint dübörgő istenítélet … Százötvenezernyi emberarcú tigris, pusztító fenevad. (Gárdonyi Géza)
3. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Irgalmat nem ismerő, állatiasan kegyetlen, vérszomjas <személy>. Megkéretém kapitány Novák által a fenevad Németh János directort, jőne hozzám. (Kazinczy Ferenc) Az ártatlan elkínzott … Katalin tovább is fenevad férjének körmei közt marad. (Vörösmarty Mihály)
