fenn
fenn [ë] határozószó és igekötő fent; (gyak. kissé népies) fönn, fönt
I. határozószó, középfok: ® feljebb [fëjjebb] v. (ritka) → fentebb v. (tájszó) fennebb; felső fok: legfelül [e-ë] v. (népies) legfenn
1. <Vmihez, egy mélyebben, alacsonyabban levő helyhez képest> magasabban levő helyen v. vidéken. Lenn és fenn; fenn a hegyen; fenn maradt a csúcson. Fenn a Mátrában. Ott fenn keresztfán suttogja a szél: Kinyílik a rózsa, kihajt a levél! (Vajda János) Fent a dombon hatalmas fenyőfák között a … kastély. (Mikszáth Kálmán) Sárgán hever itt a középkori Róma, | … s te fönn lovagolsz még a Capitolium ősi tetőjén, | Marcus Aurelius. (Kosztolányi Dezső) || a. A házban, az emeleten <az utcához, udvarhoz, a pincéhez képest>. [Hol van apád?] – Fenn dolgozik a szobában. Annyi bort isznak meg, hogy nem elég, ami fönt van s a pincébe kell érte menni. (Tömörkény István) || b. <A földön levő dolgokhoz viszonyítva:> a levegőben, a magasban. Ott fenn repül a léggömb. Hallok zúgni darvat Röptébe fenn. (Kölcsey Ferenc) A pacsirta ott fenn a megenyhült légben elkezdte csattogtatni a tavaszi himnuszt. (Mikszáth Kálmán) Fönn a zengő Sátor, | az ég, és lenn a zsongó Boly, a város. (Babits Mihály) Fönn felhők lágy batyui bomlanak. (József Attila) || c. Az égben, a mennyben. E veszett világban aranyos Kezű gonoszság félretol jogot, | … de nem úgy van ott fenn. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || d. <A föld felszínénél mélyebben fekvő helyhez viszonyítva:> a földön. Szépen süt a nap itt fenn, mondja a bányász, mikor feljön. Tudnak-e [a méhek] arról …, hogy a halottak olyan sokáig itt fenn bolyonganak, mikor már porrá lettek? (Mikszáth Kálmán)
2. Azon a helyen, amely a test v. a tárgy függőleges helyzetében felül, ill. körülötte van. A ruha fenn a nyakánál csipkével van díszítve. [Hol fáj a lábad?] – Itt fenn a térdem fölött.
3. <Égitestekről szólva:> – a látóhatár felett. Fenn van ¬; fenn van ¬ már a vacsoracsillag. A nap még fenn van. Világos éj volt. A hold fenn vala. (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben) A folyó folyásával ellentétes irányú helyen; a folyó eredete felé. Fenn a Duna felső folyásánál.
5. (átvitt értelemben) Vmely országnak, nagyobb területi egységnek északi részén. Fenn északon; fenn Miskolcon.
6. (átvitt értelemben) <A vidékhez képest:> a fővárosban. Budapestre érkezett, s egy hétig fenn marad.
7. <Írott v. nyomtatott szövegben:> a lap kezdetén (levő sorokban). Itt fenn olvasd a második sorban. || a. (rendsz. fent alakban) <Vmely előzményre, előbbi részletre, adatra való utalásban, hivatkozásban:> előbb, előzőleg, korábban. A fenn említett, nevezett személy. A fennebb idézett részlet. Mint fenn is láttuk. A rendelet, amelyre fenn hivatkoztam. Kelt mint fenn: <jegyzőkönyvek, okiratok záradéka az irat elején feltüntetett keltezésre utalva.> Később Egressy Gábor szavalá el Petőfinek fenn kitett költeményét. (Jókai Mór) Daru Jóska … csak pipázott (abból a fent említett tajtékpipából). (Mikszáth Kálmán)
8. (átvitt értelemben) Vmely szempontból felsőbbnek tekintett helyen, állapotban, viszonyban. || a. Az asztalfőn, a főhelyen. Milyen előkelőségek ülnek ott fenn? A családfő ott fenn űl a nagy asztalnál. (Petőfi Sándor) || b. <Bizonyos sorrendbeli helyzettel kapcs.:> elül, az elején. Fenn, a sor elején. || c. <A szélesebb tömegekkel szemben> a vezetők körében. Fenn az államvezetésben; fenn a minisztériumban. Hát ki volna úr más széles e határban? | Toldi György talán, a róka lelkű bátya, Ki Lajos királynál fenn a tányért váltja? (Arany János) A főhadnagy … a háborúban se gyönyörködött, de ez mégis szent dolog volt. A vitézség, … a nagy célok, melyeket fönt és legföntebb … még jobban ismernek. (Ady Endre) || d. (bizalmas) Erkölcsileg v. társadalmilag megbecsült helyzetben, állapotban. Fenn ® van. Ő most (nagyon) fenn van, magas kitüntetést kapott. Hitemmel | Kezeskedém hűségéért. Midőn így | Fönn lett, … elcsábítá Barátimat. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás) || e. (átvitt értelemben, népies, rosszalló) De fenn vagy!: de büszke vagy! Nagyon fenn van vmivel: büszke rá, nagyra van vele.
9. Fentről, ritk. fennről: fenn (1–8) levő helyről v. helytől. Fentről csepeg a víz. Fentről jött, a minisztériumból.
10. (átvitt értelemben) <Főleg állandósult kapcsolatokban:> ébren; felébredve, fölkelve, nem ágyban. Fenn van ¬; fenn tart ¬ vkit. Már fenn vagyok. Öt órakor már fenn voltam és dolgoztam. Este tízig fenn marad. Egész éjjel fenn virraszt. Én holnap fönn leszek Előbb mint a nap. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Fenn jár: <beteg> nem fekszik v. már nem fekszik állandóan, rendsz. mert gyógyulófélben van v. meggyógyult. [A beteg leánykák] már túl voltak a nagyján, fent járhattak és köhöghettek, amennyit akartak. (Ambrus Zoltán) Másnap délután is forróság volt rajta … De azért fenn járt. (Gárdonyi Géza)
11. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Hírről, dicsőségről, eszméről szólva:> időben tartósan megmaradva; halhatatlan(ul), tartós(an). Fönn lesz híretek, él dicsőn örökre. (Arany János)
12. (átvitt értelemben, régies) Hangosan, harsányan. „Fény nevére, áldás életére!” | Fenn kiáltja minden hű ajak. (Vörösmarty Mihály) || a. (régies) <Színpadi utasításban, az előbbi „félre” utasítással jelzett beszéd után:> fennhangon, hangosan. Kamilla. (Fenn.) Isten önnel kedves Timót úr. (Csiky Gergely)
II. igekötő (fent alakban ritk.)
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a fenn- igekötős címszavakat, főleg igéket.>
B. <Önállósítva, fenn- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. megelőző állítás nyomósításaként, a szóban forgó igével egyértékű.> [Még ezen is fennakad a főnököd?] – Fenn bizony [= igen, fennakad]. [Ez a szabály ma is fennáll?] – De fenn ám!
Szólás(ok): ld. ernyő, orr, uborkafa.
Szóösszetétel(ek): idefenn; odafenn.
