fény
fény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
I. Világosság, ragyogás, ill. a világosság forrása.
1. Természetes v. mesterséges eredetű világító sugárzás, ill. az általa okozott világosság v. megvilágítottság. ® Bengáli fény; erős, gyenge, vakító fény; ® fehér fény; kék, vörös fény; ® pokoli fény; ® szétszórt fény; szürkületi, tompított fény; ® bolygó fény; sarki (északi) fény: a sarkvidék (az Északi-sark) közelében a égbolton mutatkozó, világosságot árasztó elektromos jelenség mint természeti tünemény; fény és ® árny; a gyertya, a lámpa, a tűz fénye; a nap, a hold fénye; fényben úszik a tér, a terem; fényt áraszt, sugároz, vet vmire. Egy-egy látogató … Lámpája megvillan az ablakok alatt, S fényét a sötétség hirtelen elnyelé. (Petőfi Sándor) A beteg panaszkodott, hogy nem bírja el a fényt. (Kosztolányi Dezső) Házak, házak. Paloták. Esti fény. (Szabó Lőrinc) || a. (fizika) Sugárzó energia, amely a tárgyi világot láthatóvá teszi számunkra. Mesterséges, természetes, visszavert fény; a fény elhajlása ¬; a fény terjedése; a fény törése ¬; a fény visszaverődése. || b. Világítóeszköz, a világítás forrása; fényforrás, lámpa. Nem látsz így jól, menj közelebb a fényhez! || c. (ritka) Villany(világítás). Egyre több kis faluban, tanyán gyullad ki a fény.
2. Sima, tükröző felületű tárgyaktól visszavert v. szétszórt ilyen sugárzás, ragyogás, csillogás. Csillogó fény; ® selymes fény; tükrös v. tükröző fény; a bútorok, a gombok fénye; a gyapjú fénye; a gyémánt, a gyöngy, a haj, a kard fénye; elhomályosul a fénye; ® megkopik vminek a fénye; elveszti, visszakapja, visszanyeri fényét; fátyolos lesz a szeme fénye; kialszik a fény a szemében: hirtelen szomorúra változik a tekintete; kigyúl a fény a szemében: hirtelen öröm, lelkesedés, boldogság fejeződik ki szemének ragyogásában; visszatér szemébe a fény: újra csillogó, élettel teli, életkedvet sugárzó lesz a szeme. Szeme sem fordult el, csak nézett keményen, De mint a szarué, olyan lett a fénye. (Arany János) Fényesre sikálta az erős kefével … hullámos göndör haját, mely ragyogott vereslő fénnyel. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Vkinek a szeme fénye: a) vkinek a látása, szeme világa. A nagy világosság elvette a szeme fényét. Szóláshasonlat(ok): vigyáz rá, mint a ® szeme fényére. Őrzöm szemem fényét, de téged Még jobban őrzelek. (Petőfi Sándor) Majd elveszett a szemem fénye; mennyi ezüst meg arany volt ott összerakva! (Jókai Mór) b) az a személy, akit mindenki másnál jobban szeret, jobban félt vki; vkinek a legdrágább kincse. A legkisebb fia volt a szeme fénye. Sírba szállott szemünk fénye. (Arany János)
3. (rendsz. többes számban) <Festészetben, fényképészetben> a kép legerősebben megvilágított, legvilágosabb részletei. Hidegek, mélyek a fények. A fények nem elég tiszták. Kevés v. sok a fény: aránytalan, kedvezőtlen a megvilágított és árnyékban maradt részek viszonya.
4. (átvitt értelemben, régies) Napvilág, világ. (költői) Fényre hoz: világra h. Engem is, a nyugalom napján, ily év hoza fényre, Már késő unokát, ki előbb a lányka mulandó Szépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel. (Vörösmarty Mihály)
II. (átvitt értelemben) Dísz, szépség; pompa, dicsőség.
1. (választékos) Gyönyörködtető, díszes külső; tündöklő szépség. A fény városa: Párizs. Egész megjelenése csupa fény. [A] kápolna.. Régi fényét visszakapja. (Arany János) Csak szép ezüsthaja s leomló selyemszakálla ad fényt megjelenésének. (Jókai Mór) || a. Mindaz a szépség, pompa, dísz, amellyel a jólétben élő ember körülveszi magát. Káprázatos fény; fény és pompa; vminek a fényében ® ég v. vmilyen fényben ég; a királyi udvar fényében sütkérezik; fényt ® űz; fényt ® űz vmivel v. vmiből; nagy fénnyel, pompával ünnepel vmit; nagy fénnyel vesz körül vkit. El is vitte Bécsbe a Teréziánumba, tartotta úri fénnyel, hercegek, grófok gyermekei közt. (Mikszáth Kálmán) Itália! … | Vonzanak íveid s tűnt fényed palotái. (Babits Mihály) || b. (ritka, költői) Múló, tovatűnő szépség, nem valódi érték; látszat. Nagyravágyás, büszkeség, | kecsegtetés, hízelkedés, csupán | csak csillogó fények. (Katona József) Oh lányom, a világi fény hiú, Valódi üdvöt szívalázat ád. (Vörösmarty Mihály)
2. (választékos) <Személlyel, közösséggel, intézménnyel kapcs.:> előrehaladás, felvirágzás, siker; dicsőség, tekintély. Nagy fényre emel vmit; fényt ad, *kölcsönös vkinek, vminek; fényt áraszt vkire, vmire; fényt ® hint vmire; fényt ® szór vmire; emeli vminek a fényét; tette növeli a fényét. Családjának régi fényével büszkélkedik. Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl. (Kölcsey Ferenc)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. (költői) Dicsekedés, büszkélkedés tárgya; vkinek drága kincse, büszkesége, mindene. Élete fénye; napom fénye: legdrágább kincsem, boldogságom, életem. Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz. (Petőfi Sándor)
III. (átvitt értelemben) A szellem, a lélek világossága, derűje.
1. (irodalmi nyelvben) Az értelem, a szellem világossága; felvilágosodás, haladás. A fény százada: a XVIII. század; a fény és a sötét maradiság harca. Hol Sötét ül várost és falut | S hol eped fényért cellák milliója, Magyar sivatag magyar tanitója Rabok között rabként senyvedt, aludt. (Ady Endre) || a. Vmely (tény)állás, tett, megnyilatkozás megvilágító, magyarázó ereje; vminek megvilágítása, magyarázata; (szellemi) világosság. Vminek a fényében v. fényénél: vminek érthetővé, világossá tevő erejénél fogva, vminek az ismeretében; fény derül ¬ vmire; fényt ® derít vmire; vmilyen fényt ® vet vkire v. vmire. Az események v. tettei kedvező, rossz, sajátságos fényt vetnek rá. A mostani alispánjelöltre … a hajdani közbeszólás vetett méltó fényt. (Mikszáth Kálmán)
2. (választékos) Boldogság, öröm, az élet derűje. Látszik, hogy most csupa fény az élete. Bánat és baj kellenek; Ahol árnyék nincsen, ott a Fényt sem igen látni meg. (Petőfi Sándor) || a. (választékos) Vmely érzés, szellemi erő kisugárzása vmely magatartásból, cselekvésből, ill. művészi alkotásból. A szeretet fénye. Ezek a tanulmányok … művészi alkotások, amelyekben a költészet fénye csillog. (Ambrus Zoltán) Kik összegyűltetek ma e teremben S kiket meleg fényével átitat … A szívekből kigyúló áhitat, … Legyetek üdvöz. (Tóth Árpád)
3. (választékos) Vmely belső, lelki erő, érzés, képesség tükröződése az arcon v. a szemben. Az értelem, az ész, a szellem fénye. Arcát az öröm fénye önti el. A boldogság fénye csillan meg a szemében. Az értelem fénye árad homlokáról. Kivillan fénye, homlokán, az észnek. (Arany János) Arcodon a jóság igaz fénye lángol. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. fényalak; fényálló; fényállóság; fényátbocsátó; fénybarázda; fénybetű; fényburok; fénycsík; fénycsillám; fénydús; fényellenző; fényelőidéző; fényenergia; fényernyő; fényfejlesztés; fényfogó; fényfok; fényfolt; fényfürdő; fénygazdag; fényimbolygás; fényintenzitás; fényjáték; fényjelzés; fénykarika; fénykisugárzás; fénymentes; fénynap; fénynyelő; fénypolarizáció; fényrés; fényrezgés; fényszórás; fénytávíró; fénytompító; fénytünemény; fényvillanás; fényvisszaverődés; 2. alkonyfény; csillagfény; dicsfény; északfény; gyertyafény; hajnalfény; holdfény; ívfény; izzófény; kvarcfény; lámpafény; lidércfény; napfény; neonfény; reflektorfény; verőfény; viaszfény; villanyfény; visszfény; zománcfény.
fényecske.
