fenyegető
fenyegető [e-ë-e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e] v. -leg [e], -bb
1. Olyan <személy>, aki fenyeget. Fiát büntetéssel fenyegető szülő. Fenyegetőleg emelte fel karját. Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint fenyegető rémek. (Petőfi Sándor)
2. Fenyegetést kifejező <megnyilvánulás>. Fenyegető beszéd, fejtartás, hang, kifejezés, magatartás, mozdulat, szem, szó. Fenyegető tekintettel nézett rá. Névtelen fenyegető levelet kapott. [A karabélyt] az emberekre fogva, fenyegető állásba tevé magát. (Jókai Mór) Fenyegető hangzavar hallatszott be a rónáról. (Herczeg Ferenc)
3. (átvitt értelemben) Veszélyt jelző, ijesztő, vészjósló <(várható) esemény, jelenség, helyzet>. Fenyegető árvíz, felhő, fordulat; kitöréssel fenyegető háború; fenyegető helyzet, veszedelem, vihar, zivatar. Látta a súlyos következményekkel fenyegető eseményeket. A hajó kikerülte a fenyegető nagy sziklákat. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -je [e] Az a személy, aki vmivel fenyeget (1) vkit. Ő volt a fenyegető. Följelentette a fenyegetőket.
