fényes
fényes [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <fényforrás>, amely fényt bocsát ki magából. Fényes lámpa, üstökös; fényesen ragyog. Az éj … Az eget, a földet bakacsinba vonta, És kiverte szépen koporsószegével: Fényes csillagoknak milljom-ezerével. (Arany János) Fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, | valami tiszta, fényes nagyszerűség. (Kosztolányi Dezső)
2. Olyan <anyag, ill. felület>, amely a ráeső fényt csillogóan, ragyogva veri vissza; tükröző. Fényes csizma, kilincs, padló, selyem, szem. Szóláshasonlat(ok): fényes, mint a ® tükör. Zsuzsanna … Fényes haja nap csillaga vagy sárarany sárgája. (Balassi Bálint) Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart. (Petőfi Sándor) Az ajtó kerek szemeiből … villanások vetődnek, és … játszanak a pohárszék fényes, politúros oldalán. (Kaffka Margit) Ötvenes, fényesen kopasz, festett bajuszú, elegáns, molett férfi volt. (Hunyady Sándor) || a. Olyan <ruha v. szövet>, amely annyira megkopott, hogy fénylik; tükrös. Fényes a kabátja eleje. Fényesre ülte a nadrágját. Megjelent az izenetünkre fényes könyökű kék kamgarn [= fésűsgyapjú] ruhájában. (Gárdonyi Géza)
3. Fénnyel elárasztott, kivilágított <hely, terület>. Fényes termek, terek, utcák. Gyula egyenest egy fényes mulatóhoz dirigálta a kocsist. (Babits Mihály) || a. Teljes fényben ragyogó, világos <napszak, évszak>. Fényes nappal. Olyan jó ágyat vetettek neki bundáikból, hogy az alispán fényes reggelig aludt rajta. (Jókai Mór) Egy reggel, fényes nyári délelőtt, valami mulatásból jövet, egyszer csak beállított a Bankó teljes bandájával az udvarunkra. (Kaffka Margit) Fényes délben siettem hazafelé az iskolából. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben) Könnyen érthető, áttekinthető, meggyőző. Fényes bizonyíték, érv; fényesen bizonyította, hogy …
5. (átvitt értelemben) Sok pompával, gazdagsággal ékeskedő, erről tanúskodó; pazar. Fényes életmód, lakoma, ünnepségek; (történettudomány) fényes porta: a török császár udvara. Holnap megindúlunk Drinápoly felé, hogy ott meglássuk azt a hatalmas és sok feleségű császárt és a fényes, tündöklő portát. (Mikes Kelemen) Ébred a zaj reggel híres Budavárban, | Ősz Lajos királynak fényes udvarában. (Arany János) Az akadémiából temették el, … fényes végtisztessége volt. (Ambrus Zoltán) Fényes ozsonnát adott. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) <Társadalmi, politikai, szellemi szempontból> előkelő, kiváló emberekből álló. Fényes család, küldöttség. A meghívók már szét vannak küldve. Igen fényes társaság lesz. (Jókai Mór) || b. (bizalmas) Fényes alak, pasas, pofa: olyan személy, akin sokat lehet nevetni; nagyon mulatságos, szórakoztató a., p., p.
6. (átvitt értelemben, költői) Kiváló testi v. lelki tulajdonságokkal tündöklő <személy>. Milyen sötét vón a világ, az élet, Ha nem szeretnél, fényes angyalom! (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, költői) Ilyen személyt jelképező <lélek, szív>. Hány fényes lélek tépte el magát, … Hogy tévedt, sujtott embertársinak Irányt adjon. (Vörösmarty Mihály) A sötét szobákban Találni fényes szíveket. (Petőfi Sándor) Az esperes … igaz sajnálatának alig tudott kifejezést adni, hogy nem az ő egyházmegyéjéhez tartozik a fényes tehetségű … fiatal kollega. (Móricz Zsigmond)
7. (átvitt értelemben) A szokottnál jóval nagyobb, különb, kedvezőbb, nagyszerű. Fényes ajánlat, diadal, eredmény, pálya, tett; fényes szónoklatot mond. Neked mindenki fényes jövőt jósolt. (Tolnai Lajos) Engem egy díszmunka illusztrálására kértek fel. Ezzel a munkával fényes díjazás jár. (Ambrus Zoltán) Ó, én elégtételt kívánok szolgáltatni önnek, … a legfényesebb elégtételt. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): csillagfényes; tükörfényes.
fényeske.
