fenyő
fenyő [e] főnév -t, -je [e]; (ritka, költői) fenyvet [e-e], fenyve [e-e]
1. A hűvösebb (hegy)vidéken tenyésző tűlevelű, rendsz. örökzöld fa; általában sudár, magas törzse van, termése toboz, néha bogyószerű. ® Sima fenyő; sudár fenyő; a fenyő tűi ¬. Magányos fenyő állt a ház előtt. Ím egy délceg ifjú! Felnőve mint a bércek büszke fenyve. (Vörösmarty Mihály) Nagy, mélyzöld fenyvek friss esőtől nedves Árnya, s az ég fönn, szép felhőivel … (Tóth Árpád)
2. Fenyőfa (3). Fenyőből ácsolt gerenda. || a. jelzői használat(ban) Fenyőfából való, készített. Fenyő ablakkeret, ajtófélfa.
Szóösszetétel(ek): 1. fenyőcsemete; fenyődeszka; fenyődonga; fenyődúc; fenyőfáklya; fenyőforgács; fenyőhasáb; fenyőkéreg; fenyőkorona; fenyőmézga; fenyőolaj; fenyőrengeteg; fenyőrönk; fenyősudár; fenyőszag; fenyőszál; fenyőtörzs; fenyőtuskó; fenyőünnep; 2. borókafenyő; ezüstfenyő; gyalogfenyő; jegenyefenyő; lucfenyő; szobafenyő; szurokfenyő.
fenyőcske.
