fér
fér tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
1. Vhova fér: térfogatának megfelelően elegendő helyet talál vhol. Vö.: belefér, odafér. Belém, beléd, belénk, belétek, beléjük fér. Hogy fér ennyi beléd?: hogy tudsz ennyit enni? Nem fér a ® begyébe; (átvitt értelemben) nem fér a fejébe: nem tud vele megbékülni, nem tudja elfogadni v. elképzelni; nem fér a fazékba, a kosárba, a zsebébe. A lába nem fér a cipőbe. Ebbe a szekrénybe sok könyv fér. A bútor nem fér a kocsira, a szobába. Ez az asztal oda nem fér. Szóláshasonlat(ok): annyit eszik v. annyit ehet, amennyi a ® bőrébe fér. Nem fértek a hívők a szobába, az udvaron kellett nekik az igét hirdetni. (Móra Ferenc) Annyit ehettek, amennyi belétek fér. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Vmibe fér: (bele)illik vmibe. Derék szabály, Versembe jól fér, s amellett – talál. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) Vkire fér: elkel(ne) neki, szüksége van v. volna rá, hasznára válik v. válnék, nem árt(ana) neki. Vö.: ráfér. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk fér. Rám, rád, ránk stb. férne egy kis jóindulat, megértés, pénz, pihenés, segítség, szerencse. Ránk férne egy kis eső, jó idő.
3. Vkihez, vmihez fér: akadályon keresztül is eljut hozzá. Vö.: hozzáfér. Hozzám, hozzád, hozzánk, hozzátok, hozzájuk fér. Nem férek a könyveimhez. Nem fér a jegypénztárhoz. Alig tudtam a tömegen át a kijárathoz férni. Talán megölik, ha közel férhetnek az ifju vitézhez. (Arany János) Iparkodott … a közelükbe férni. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Gyanú, kétség, szó fér vkihez, vmihez: vmit, vkit gyanúval lehet illetni, ill. kételkedni lehet benne, vitatkozni lehet róla. Nem fér hozzá semmi kétség. Kétség ily szent valóhoz férhet-e? (Arany János–Tasso-fordítás) Hanem tréfa ide, tréfa oda, hiszen szó fér a dologhoz, de mihez nem fér a világon? (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Nem fér hozzá még vminek az árnyéka sem: a szóban forgó dologgal egyáltalában nem lehet gyanúsítani, vádolni. István egyike a legbecsületesebb … ifjaknak, kihez még árnyéka sem fér a bűnnek. (Mikszáth Kálmán)
5. (ritka, költői) Vhol fér: elfér vhol. Hunor ága hún fajt nemzett, Magyaré a magyar nemzet; Szaporúság lőn temérdek: szigetben nem is fértek. (Arany János)
6. (átvitt értelemben, ritka) Békében megvan; megfér, összefér vkivel, vmivel. Nem fértek egymással. Nem fértek a fiatalasszonnyal, zsörtölődtek, pletykáltak. (Nagy Lajos)
Szólás(ok): ld. bőr.
Igekötős igék: aláfér; átfér; befér; belefér; elfér; felfér; hozzáfér; idefér; kifér; közéfér; megfér; melléfér; odafér; összefér; ráfér.
