fészkelődik
fészkelődik [e] tárgyatlan ige -tem [e] -ött, -jék (-jön) (gyak. -t ragos mértékhatározóval)
1. Rendsz. ülő- v. fekvőhelyén maradva nyugtalanul izeg-mozog. Ne fészkelődj már annyit azon a széken! Fészkelődött elébb egy kissé az állat, De majd belenyugszik, mivel úgy is fáradt. (Arany János) A vendéglői ágyban egyre fészkelődött, forgott. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> belső nyugtalanságtól űzve többé-kevésbé célszerűtlen tevékenységet folytat. Nem került volna bajba, ha nem fészkelődik annyit. || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Berzenkedik. Csak legalább rájok üthetnénk, – fészkelődött … a komáromi kapitány öccse. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: befészkelődik; odafészkelődik; visszafészkelődik.
fészkelődés; fészkelődő.
