fesztelen
fesztelen [e-e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e] (választékos) Merevségtől mentes, tartózkodás nélküli; otthonos, közvetlen <cselekvés, magatartás, viszony>. Fesztelen beszélgetés, modor, társalgás, viselkedés; fesztelen járás-kelés. Mi a fesztelen barátság s bizalom hangján írtunk mindig egymásnak. (Tompa Mihály) A kis hadnagyot már ott találta. A hölgyekkel fesztelenül fecsegett. (Petelei István) A fejedelem vidáman és fesztelenül ment fel az emelvényre. (Móricz Zsigmond)
II. határozószó (irodalmi nyelvben) Fesztelenül. Kényelmes karszékben ültek …, fesztelen eregetvén a szivarnak füstjét. (Vas Gereben) A hegy husát most látni meztelen, | mint ájult hölgy, mutatja fesztelen | telt formáját. (Babits Mihály)
fesztelenség.
