feszül
feszül [e] tárgyatlan ige -t, -jön
1. Feszes (lesz), ill. kifeszített állapotban van, húzódik; megmerevül, (fel)duzzad, (ki)dagad. Feszül a húr, a kötél, a vitorla; feszülnek az izmai. Nyakán pattanásig feszültek az erek. A finom agár … póráza feszült, erővel kellett elcibálni …, ahol kiváncsian megállt szimatolni. (Hunyady Sándor) Mint az izmok, ha dolgozik az ember, | … úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el | minden hullám. (József Attila) Egy gólya bukkan föl a légben, … szárnyai mozdulatlanul feszülnek. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Idegei a végsőkig v. pattanásig feszülnek: vmely izgalom, lelki megpróbáltatás igen nagy mértékben hat rá.
2. Vmi szorosan rásimul vmire, vkire. Feszül a bőr az arcán a kövérségtől; feszül rajta a ruha: (átvitt értelemben is) büszkén viseli. (szójárás, tréfás) Ahol feszül, ott szabad v. oda jogos: <akkor szokták mondani, amikor vki lehajlik, és ráütnek v. rá akarnak ütni a fenekére>. Anikó meg vissza-alakulván nőnek, Most látja a kobzos, kit szeretett ő meg! | … Nem irígylé Miklós, de feszűlt a dolmány | Maga bús szerelmét ehez elgondolván. (Arany János) A cipőszárak felett zöldszínű harisnyák feszülnek a lábszáron. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben) Vmi feszül vkiben: vmely érzés teljesen eltölt, áthat vkit. Erős érzés, erő, szenvedély feszül benne. Minden érzés, mely benned feszűl, csak Kisúgárzása e csoport anyagnak Mit földednek hívsz. (Madách Imre)
4. Vminek feszül: a) vmely céllal teljes erejéből nekidől; b) nagy lendülettel belefog vmibe.
5. (régies, költői) <Szálfegyver> vívás közben az ellenfél szálfegyveréhez szorosan hozzátapad, hogy annak szúrását, vágását elhárítsa. Hol két láncsa feszült, az enyém volt egyik. (Arany János)
Igekötős igék: kifeszül; megfeszül; nekifeszül; odafeszül; ráfeszül; szétfeszül; túlfeszül.
feszülés; feszülő.
