fi [1]
fi [1] főnév -t v. -at, -k v. -ak, -a
1. (ritka, régies) Fiú(gyermek). Firól fira: apáról fiúra, nemzetségről nemzetségre, ivadékról ivadékra. || a. (régies) <Vhonnan származó> férfi. Én vagyok a, én vagyok a kunsági fi, Nem parancsol nékem senki. (népköltés) Megkérdeztem, hova való fi. (Mikszáth Kálmán)
2. (régies, költői) Férfi, legény, ember. Te már igazán bátor fi vagy. (Vörösmarty Mihály)
3. (népies, régies) Állatnak, főleg madárnak ivadéka, fiókája, kicsinye.
Szóösszetétel(ek): atyafi; baromfi; divatfi; egyházfi; hadfi; harcfi; hazafi; honfi; királyfi; kurafi; múzsafi; nyúlfi; rókafi; szerencsefi; úrfi; világfi.
