figyelmeztetés
figyelmeztetés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A figyelmeztet (1–3) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki figyelmeztet(ett) vkit vmire; intés, figyelmeztető jeladás. Előzetes, jóindulatú, komoly, tréfás, utolsó figyelmeztetés. Már többször figyelmeztetésben részesült: m. t. figyelmeztették. Használt a figyelmeztetés. Hiába volt minden figyelmeztetés. Figyelmeztetés ellenére sem javult meg. Ehhez a figyelmeztetéshez igazodj, tartsd magad! Első figyelmeztetésre engedelmeskedett. A tanár figyelmeztetését semmibe se vette. Figyelmeztetésül a levegőbe lőtt. || a. Az a cselekvés, hogy vkit figyelmeztetnek vmire. A gyerek, a civakodók figyelmeztetése.
2. Ennek gondolati tartalma, ill. nyelvi, szó- v. írásbeli kifejezése; intelem. A figyelmeztetés elment a füle mellett. Megértette a figyelmeztetést. Azzal a figyelmeztetéssel adta át a pénzt, hogy vigyázzon rá.
3. (átvitt értelemben) Figyelmeztető, intő jel. A sztrájk figyelmeztetés volt a tőkések számára. Tettét figyelmeztetésnek v. figyelmeztetésül szánta. Csapatjaink nem messze lesznek tőled … Ez egyúttal figyelmeztetés volt …, hogy vigyáznak. (Jókai Mór)
