filiszter
filiszter [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (rosszalló)
1. (elavulóban) Nyárspolgár. Dicső, dicső! boszantni a filisztert. (Madách Imre) A ti ragyogó kirakataitoknál még a filiszter is … rablói vágyakat érez magában ébredezni. (Jókai Mór) || a. (régies) Kereskedő v. iparos <szemben azokkal, akik értelmiségi pályán működnek>. Én üzletember vagyok, barátocskám, vagyis, ahogy te szoktad mondani, filiszter. (Mikszáth Kálmán)
2. jelzői használat(ban) (elavulóban) Filiszterek (1) közé tartozó <személy>. Filiszter hozzátartozói nem értették meg a költőt.
3. jelzői használat(ban) (elavulóban) Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Filiszter ízlés, szokás. Hunyorgatott a másik grófra, mintha mondaná: „igazi filiszter gondolkodás”. (Mikszáth Kálmán)
filiszteres; filiszterség.
