finom
finom melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -ul, -abb
1. Olyan <tárgy>, amelynek a felülete kellemesen sima v. puha tapintású. Finom arcbőr, bársony, kéz. Szóláshasonlat(ok): finom, mint a ® selyem. || a. Finom felületű, finom tapintású: tapintásra kellemesen sima v. sima és puha tapintású.
2. Igen apró szemcsékből álló <porszerű anyag>. Finom dara, liszt; finom homok, por; finomra őröl, tör.
3. Vékony, hajlékony szálakból álló, ill. ilyen szálakból szőtt <szálas, rostos anyag v. szövet>. Finom haj, szőrzet; finom ecset; finom selyem, szövet, vászon.
4. A szokottnál kisebb méretű, vékonyabb, keskenyebb <anyag, tárgy>. Finom fonal, szál, vonal; finom bevonat, máz, réteg; finoman befest, beken, bevon, bepermetez. Mint ért gyümölcsnek az a finom hamva, Úgy volt szeme fénye fátyollal bevonva. (Arany János) A pók fel s alá szaladgál a selyemnél is finomabb síneken. (Mikszáth Kálmán) || a. Vékony, karcsú, tetszetős vonalú, kecses <alak, testrész, termet>. Finom kéz, ujjak; finom az alakja. Olyan, mint egy finom porcelánfigura. Leült a zongorához. Finom keze végigfutott a billentyűkön. (Hunyady Sándor) || b. Finom metszésű: tetszetős, kellemesen hajló, szépen ívelő vonalú.
5. Nem nagy erővel végzett, kíméletre vallóan gyönge, gyengéd <mozgás, mozdulat>. Finom lökés, mozdulat, nyomás, simítás. A szivem egy nagy harangvirág S finom remegések: az erőm. (Ady Endre)
6. Aprólékosságot, óvatosságot, kézügyességet, részletekbe menő figyelmet kívánó <munka>. Az órás finom munkát végez. || a. Apró részletek, változatok, árnyalatok megkülönböztetését követelő, ill. erre valló <lelki, szellemi tevékenység>. Finom elemzés, megkülönböztetés, taglalás. Ebben a finom megállapításában már a mai „művelt” emberiség erkölcsét fedeztem föl. (Kosztolányi Dezső)
7. Apró részletek, változatok, árnyalati különbségek megkülönböztetésére képes <érzék, érzékszerv, szellemi képesség>. Finom elme, ízlés; finom füle, hallása van; finom ízléssel elemez vmit. Kevés dolgú kéznek … finomabb az érzése. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Igen aprólékos munka, munkamozzanat végzésére, ill. apró változások, különbségek kimutatására, mérésére alkalmas <gép, műszer>. Általszűrve a | Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. (Tóth Árpád)
8. Mások érzékenységére, önérzetére ügyelő; kíméletes, gyöngéd <magatartás, cselekvés>. Finom bánásmód; finom modor; finom társalgás, tónus; finom hangon, hangnemben tárgyal vkivel; finoman bánik, beszél vkivel. A bájos, a ritka finom szellemű kis Farkas Paliné – egyet sóhajt. (Tolnai Lajos) || a. Kíméletre vallóan tompított, bántó mozzanatoktól, elemektől mentes <magatartás, szellemi megnyilatkozás>. Finom célzás, gúny, irónia.
9. Nemes lelkületű, kellemes modorú, gyöngéd <személy>. Nagyon finom ember; finom társalgó. Nagyon kedves, finom ember volt … a doktor. (Kosztolányi Dezső) || a. (népies, régies, gyak. rosszalló v. gúnyos) Előkelő, úri. Finoman ki van öltözve. Finom helyekre jár. A finom világ … arszlánai közé tartozott. (Jókai Mór) A kisvasút … a Nagyerdőig megy, de ő még nem ült rajta, mert fizetni kell érte …; de nagyon szeretne egyszer felülni rá, az nagyon finom volna, uras. (Móricz Zsigmond)
10. Olyan <anyag, termés>, amely a hasonló anyagokat, terméseket minőségénél, ritkaságánál fogva jóval felülmúlja. Finom anyag; finom fa, fűszer, szőrme. A cédrus és a mahagóni finom fa. A bors a finom fűszerek közé tartozik. || a. Igen jó anyagokból készült, gondosan megmunkált, az átlagosnál jobb minőségű <készítmény>. Finom illatszer; finom ceruza, deszka, papír; finomra gyalul, gyúr, fon. A levél finom papiroson … nekem volt címezve. (Tolnai Lajos) || b. A nemes alapanyagból sokat tartalmazó, nem nagyon kevert. Finom arany, finom gyapjúszövet. || b. Finom kerámia: használati tárgyakat és díszműárukat gyártó k.
11. A szervezetre, az érzékelésre, ill. vmely érzékszervre kellemes hatású. Finom hang, illat, íz, levegő, szag; finom szín: nem rikító, nem telt, tompa, ill. kevert sz.; finom étel, ital. Finom ez a leves. Finom volt az ebéd, finom volt a bor is. Micsoda finom idő! finom volt a víz és a napozás. Az ő imponáló, keresetten egyszerű, tiszta szépsége kiragyog ruhája hamvaszöld finom színei közül. (Kaffka Margit)
12. (rosszalló, gúnyos) Erkölcsi szempontból kifogásolható; haszontalan. Finom firma ¬. No, ez is finom alak. Finom nőkkel barátkozik ő is!
II. főnév -at, -ja (gyak. gúnyos) Finom személy v. dolog. Finomat ettünk. No ti finomak, hát itt vagytok!
Szóösszetétel(ek): 1. finomhengermű; finomlelkűség; finomruhás; finomszemcsés; 2. hajszálfinom; középfinom.
