fintor
fintor főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a Az arcnak, szájnak, orrnak gúnyt, lekicsinylést, megvetést, undort kifejező mozdulata, elhúzása, elgörbítése; grimasz. Fintort ® vág. Összes vonásai egyetlen ravaszságot kifejező fintorrá vicsorodtak. (Mikszáth Kálmán)
II. melléknév (ritka, elavult) Fintorra görbített, fintort mutató v. vágó <arc, orr, száj>. Milyen fintor pofákat fognak majd vágni, mikor becsapja az orruk előtt az ajtót … (Jókai Mór)
fintoros.
