fiók
fiók főnév -ot, -ja
1. Asztalnak, szekrénynek, ritk. más bútornak kihúzható, betolható, gyak. elzárható, láda formájú része. A fiókba tesz vmit; a fiókot kihúzza; ® kinyitja a fiókot; felfeszíti a fiókot. A nagytakarítás három napig tartott. Előbb kirakták a fiókokat. (Kosztolányi Dezső) Mentünk az üveges almáriumhoz, … a fiókjában ott volt a krajcár, ahol én tudtam. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) A fiókja számára ír: olyan műv(ek)et ír, amely(ek)ről tudja, hogy vmely oknál fogva egyelőre nem jelenhet(nek) meg. || b. Bútoron, állványon rekesz, polc, kisebb elkülönített rész. || c. (tájszó) <Főleg istállóban, magtárban> elkerített, elkülönített rész v. ládaforma tartó. A fejős juhokat külön fiókba tereli. A szénát a fiókba hordja.
2. (postaügy) <Postahivatalban> nyitott v. zárható, számmal ellátott, bérelt rekesz olyan küldemények számára, melyeket a címzett rendszeresen a helyszínen kíván átvenni; postafiók. Fiókot nyit(tat) a postán.
3. (népies) Ablaknak olyan része, melyet a többitől keret választ el; az ablak szeme. Betört egy fiók. A felső fiókot papírral ragasztotta be.
4. Vmely intézménynek helyi v. különleges jelleggel, a központtól eltérő helyen, különállóan működő része, tagozata. A bank fiókja; az üzlet Rákóczi úti fiókja.
5. (régies, költői) Fióka. A fiók Apját … táplálni tartozik. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) [A sas] halat hord haza a fiókjainak. (Jókai Mór)
6. (tájszó) Kukoricán, dohányon fattyúhajtás.
7. (tájszó) Petrence.
Szóösszetétel(ek): 1. fiókbank; fiókegyesület; fiókgalamb; fiókgerenda; fiókkulcs; fiókmókus; fiókpap; fiókpénztár; fióktanító; fiókvállalat; fiókveréb; fiókzár; 2. ablakfiók; asztalfiók; bankfiók; íróasztalfiók; postafiók.
