fiú
fiú főnév -t, fiam, fiad, fia, fiunk, fiatok, fiuk v. (a 2a és b jelentésben) -m, -d, -ja, -nk, -tok, -juk
1. (Kiskorú) hímnemű gyermek. Újszülött, tízéves, iskolás, serdülő fiú; csintalan, eleven, játékos, komisz, komoly, lányos fiú. Leányt vártak, de fiú született. Ebbe az iskolába csak fiúk járnak. Cukrot hozott a kis fiúnak. Az a kis fiú jár el hozzám Mostanában, nevetve, holtan, Aki voltam. (Ady Endre) || a. (gyak. birtokos személyraggal) Vkinek ilyen gyermeke, utóda <szüleihez való viszonyában, a gyermek korától függetlenül>. Árva, fogad t,• mostoha, nevelt fiú; ® tékozló fiú; Isten fia: Jézus; apja fia: egészen olyan, mint az apja; mindenben reá üt; ® apáról fiúra száll; vki fiat ® fogan. A nagyobbik fiam már iskolás. Kinek a fia vagy? Mind a három fiad nős már? Szegény atyánk! … Tégy érte, amit tenni bír erőd; Légy jó fiú és gyámolítsad őt. (Petőfi Sándor) Ez az asszony csak azért jött, Hogy szülje a legbizarrabb, A legszomorúbb fiút. (Ady Endre) A küszöbön fiam. A szeme kék láng, | nagy szőke fej. (Kosztolányi Dezső) || b. (bizalmas) Fiam!: <tegező v. magázó megszólításként:> a) <a beszélő (fiú)gyermekéhez:> Kell galuska, Peti fiam, Eszel-e? (Vörösmarty Mihály) Aludj, mikor az apád altat, Kicsi fiam. (Ady Endre); b) <idősebb személy részéről (idegen) gyermekhez v. jóval fiatalabbhoz:> Jobban teszi, fiam, ha bevallja. Mi úgyis rájövünk mindenre. (Kosztolányi Dezső); c) <házastárshoz:> Fiam, mi lesz ebédre? A feleségét… „fiam”-nak nevezi, az is „fiam”-nak nevezi őtet. (Jókai Mór); d) (tréfás, gúnyos) <fölényes, lekicsinylő árnyalattal férfihoz, ritk. nőhöz:> Fiam, maga nem ért ehhez. || c. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmely föld, ország, város fia: az a férfi, aki ott született, oda való, onnan származott. Hazánk legjobb fiai. Föld, tartsd erősen legnagyobb fiad. (Kosztolányi Dezső) Csak … tékozlást lát … e szerencsétlen földön, melyet legjobb fiai maguk adtak az idegen hatalom kezére. (Babits Mihály)
Az 1. jelentés 11. sora helyesen így kezdődik: dott
2. (bizalmas) Fiatal férfi, ifjú, fiatalember. Derék, józan, szorgalmas, tisztességes fiú. Egy húszéves fiú udvarol neki. Valamennyi tiszt közt a legszebb fiú volt a Noszty Ferenc huszárhadnagy. (Mikszáth Kálmán) Egész energiájára szüksége volt, hogy rá ne rohanjon a szép, fekete fiúra. (Hunyady Sándor) || a. (főként birtokos személyragos alakban: -m, -d, -ja) (bizalmas) Fiatalember mint udvarló, kedves; partner. Új fiúval jár. A fiújával ment táncolni. Azon töprengett, hogy mit küldjön a fiúnak? Egy nikkel cocktailrázót, vagy egy batikolt diványpárnát? (Hunyady Sándor) || b. (ritk. birtokos személyragos alakban: -m, -d, -ja) Bizonyos (kisegítő) teendőket végző (fiatalabb) férfi alkalmazott. Liftes, szivaros, telefonos fiú. || c. (gyak. többes számban) (bizalmas) <Gyak. megszólításként:> vkivel bizalmas viszonyban v. családias alárendeltségben levő ifjú, fiatalabb férfi, rendsz. vmely családias közösség, együttes (baráti kör, iskolai osztály, sportcsapat, énekkar, kisebb katonai egység) tagja. No, fiúk, hova menjünk? Figyeljetek, fiúk! Ne rohanjatok, fiúk! Utánam, fiúk! Igyunk, fiúk! Nem mondom én: előre székelyek! | Előre mentek úgy is, hős fiúk. (Petőfi Sándor) || d. (bizalmas) Új fiú: <vmely közösségben, kül. iskolában> nemrég érkezett gyermek, ifjú v. férfi. Az új fiút egy darabig nem feleltették a tanárok. Látom, új fiú vagy, hát bevezetlek a hivatali élet titkaiba. [A szemináriumban] Verlaine-t boncoltuk. Rajtam, új fiún, | mázsás félszegség. (Szabó Lőrinc)
Szólás(ok): Azt sem tudja, fiú-e v. lány: a) nagy zavarban van, elvesztette a fejét; b) nagyon részeg, tökrészeg.
Szóösszetétel(ek): 1. fiúág; fiúbugyogó; fiúgimnázium; fiúivadék; fiúmagzat; fiúnövelde; fiúörökös; fiúpajtás; 2. bankfiú; borfiú; gyámfiú; istállófiú; jófiú; keresztfiú; kisfiú; munkásfiú; nagyfiú; parasztfiú; pásztorfiú; selyemfiú; szépfiú; zsúrfiú.
fiúka.
