fog [1]
fog [1] ige és segédige
I. ige -tam, -ott, -jon
I. Szorítva tart; megragad, szorítani kezd.
1. tárgyas <Személy> kezével – ritk. más testrészével – v. vmely alkalmas eszközzel körülölelve, szorítva tart vmit, vkit. Fogja a ® fejét; fogja a gyeplőt, vkinek a kezét. Fogaival fogta a cérnát. Csipesszel fogja a vattát. Erősen fogjátok? Nem jól fogja a tollat. Elengedhetitek, fogom! Hasát fogja nevettében. A dolog v. a munka könnyebb ® végét fogja. A kezedet fogom S őrizem a szemedet. (Ady Endre) Vigyázott, hogy elegánsan fogja kezében a kesztyűjét. (Babits Mihály)
2. tárgyas <Anyag, dolog, szerkezet tapadása, záródása, illeszkedése stb. révén> vmit rögzít, tart, nem enged elmozdulni. A pánt fogja a láda tetejét. A gipsz jól fogja az éket. A drót majd fogja a kosár leszakadt fülét. || a. (tárgy nélkül) <Anyag, eszköz> ragasztó, összefogó hatását kifejti. Az enyv, a gipsz jól fog; a fésű, a csat, a pánt fog.
3. Vmin fog vkit: vmely testrészénél, ruhadarabjánál megragadva, megkapva kézben tart v. vezet, irányít vkit. Fülön, galléron, nyakon fog vkit: (átvitt értelemben is) hatalmába kerít, elfog; karon fog vkit: karját vkinek a karjába ölti; kézen fog. Derékon fogja a táncosnőjét, úgy táncolnak. E kritikus pillanatban … galléron fogta a főispán. (Mikszáth Kálmán)
4. Vhová fog vmit: vhová beteszi, beilleszti, beszorítja, s ott rögzítve tartja. Két ® kézre fog; lába közé fogta a botot; a munkadarabot a gépbe fogja; ölre fogja a zsákot; ® marokra fog vmit. Két marokra fogta a fejsze nyelét. Csak eszibe jutna kincses kis ládája, S kincses kis ládáját hóna alá fogja. (népköltés) Két gyenge tenyere közé fogta az arcomat. (Móricz Zsigmond) || a. tárgyas Különálló részeiből úgy tesz össze vmit és úgy tartja együtt, hogy így vmilyen formát alkosson. Csokorba fog; ® nyalábra fog vmit. A haja kontyba van fogva. (Nagy Lajos)
5. tárgyas Kézbe vesz; ragad, megragad. Ceruzát fog; ® tollat fog; fegyvert, kardot fog: a) <egy v. több személy> katonaként harcba indul; b) <tömeg> fegyveres harcot kezd; kezet fog vkivel: üdvözlésül kezébe veszi, megszorítja és rendsz. kissé megrázza vkinek a kezét; ® vándorbotot fog (a kezébe). No fogjuk ezt a kondért! Fogjátok hát, ne tátsátok a szátokat! Fogd hát e sárgult pergamenteket … Dobd tűzre mind. (Madách Imre) Fogtam a gyertyát: mentem a másik szobába. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (bizalmas) Átvesz és magáénak elfogad, részül kap. Fogja ezt a rossz ruhát! Fogja, barátom, ez a magáé. Hát fogja a pénzét, ehol van ni. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas (sport) <Labdát a kapus> elkap és nem enged a kapuba; véd. Fogta a labdát, a lövést.
6. tárgyas (zene) Ujja(i) mozdulatával, elhelyezésével megszólaltat v. képez <húron, húros hangszeren, némely fúvós hangszeren egy, esetleg több hangot, ill. billentyűs hangszeren két v. több hangot>. Nem jól fogta a cét. Egyszerre két hangot fog a hegedűn. Még kicsi a keze, nem tud a zongorán oktávot fogni. A pianinó előtt ül, egész halkan néhány akkordot fog. (Herczeg Ferenc)
7. Vkire, vmire fog vmit: <fegyvert v. más szerszámot> felkap és támadó szándékkal vki, vmi felé irányít. Kést, pisztolyt fogott rájuk. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vkire fog: <rendsz. rosszat, vádat> igaztalanul vkinek tulajdonít, ráhárít; ráfog. A lopást a fiúra fogta. Saját bűnét másra fogja. Reszketve kivallák, hogy a sirt meglopták, | Aztán, esküvel is, jó Toldira fogták. (Arany János)
8. tárgyas (népies) <Esővizet> vmely edénybe úgy gyűjt, hogy az edényt az ereszcsatorna lefolyója alá helyezi.
9. tárgyas <Állatot, ritk. embert> üldözve v. cselt alkalmazva zsákmányol, foglyul ejt, hatalmába kerít. ® Puskavégre fog; ® rákot fog; tolvajt fog; ® lasszóval fog vkiket vmire. A macska egeret fog. A halász nem fogott halat. || a. (átvitt értelemben) Mi itt csak … várjuk, mely felől zavarják a vizet, hogy mi is valamit foghatnánk. (Mikes Kelemen) || b. tárgyas (átvitt értelemben, argóban, bizalmas) <Embert, ritk. vmely eszközt> szerencsével v. némi ügyeskedéssel vmely célra, vmiül magának megszerez, megkaparint; kerít. Balekot fog; férjet, gavallért fog; nagyon fognak vkit: több-kevesebb ravaszsággal, erőszakkal igyekeznek férjnek megszerezni. Csinos nőt fogott. Sikerült a hordárt fognia. Hol fogtad ezt a taxit? || c. tárgyas (átvitt értelemben, népies) <Néhány szókapcsolatban.> Vmit fog: nekilát, ill. eléri, hogy vmit létrehozzon, elvégezzen v. vmit megszerezzen, elfoglaljon. Barázdát, földet fog; ® neszt fog; ® sort fog; ® szagot fog; szállást fog magának; ® szélt fog; szelet fog: a) <vitorla, széltől hajtott eszköz> úgy fordul, hogy a szél a felületét érje, s így annak erejét kihasználhassa; b) <vad> a szélben megérzi a közeledő vadász szagát, és elmenekül; c) (átvitt értelemben, népies) vki egy ellene készülő lépésről jó előre értesül; ® szert fog. Miklós meg leült a vágóhid szélére, Ott akarván tanyát fogni azon éjre. (Arany János) Szelet fog minden gyanús ember, s idejekorán megugrik előlünk. (Jókai Mór) || d. tárgyas <Vmely cselekvésen, eljáráson> rajtakap vkit; ér. Hazugságon, lopáson fog vkit. ® Szaván v. szavánál fog vkit. || e. Pártját fogja vkinek: a) védelmébe vesz, támogat vkit; b) vkinek az oldalára, ügye mellé áll. || f. (tréfás) Párját fogja vminek: ellop, elemel vmit.
10. tárgyas Vmit v. (ritka) vkit vmibe, vmi elé fog: állatra, ritk. emberre vmely igavonó szerszámot tesz s vmely eszközhöz, járműhöz hozzáköti, hogy húzza. Hámba fog; ® igába fog; ® lógóba fogja a lovat; kocsiba, szekérbe fog; az eke elé fog. || a. (tárgy nélkül) (népies) Állatot befog. Fogjatok és induljunk!
11. tárgyas <Embert, állatot> csak korlátozott mértékben enged működni, erőit, képességeit v. szenvedélyeit kifejteni; fegyelmezéssel korlátoz; visszatart. Erősen fogja a gyereket, a lovat; nagyon fogják: <a fiút, a leányt a szülei> szigorú ellenőrzés, fegyelem alatt tartják; erős ® kézzel fog vkit. Szeretők és cimborák hulltak, Vesztek mellőlem sorba ki, De nem tudtak eloltani Száz életet oltó fuvalmak … Valaki féltően fogott. (Ady Endre) || a. tárgyas (sport) <Ellenfélhez tartozó játékost> mint védő szorosan fedez. Jól fogja a szélsőt. Könnyű így játszani, ha nem fogja senki. || b. tárgyas Vmibe, vmilyenre fog vkit, vmit: vmely gátló, korlátozó helyre, helyzetbe, állapotba szorítja, helyezi, ill. korlátozott formájúvá teszi, alakítja. Kordába, korlátok közé fog vkit; ® gyanúba fog vkit; körbe fog vkit: vki köré áll; ® rövidre fog vmit; ® rövidre fogja a gyeplőt, a kantárszárat; rövid ® pórázra fog vkit; szorosra fog. Halkabbra, suttogóra fogja a hangját. Fogd rövidre a mondanivalódat! || c. tárgyas (bizalmas) Ott fog vkit: <fogolyként v. vendégként> ott maradni kényszerít, nem enged el vkit. A vendég csak pár órára jött, de ott fogták vacsorára, s fönn a vendégszobában ágyaztak neki. (Kosztolányi Dezső)
12. Vmire fog vkit, vmit: személyt v. állatot rászorít arra, hogy vmit rendszeresen tegyen, végezzen v. fogyasszon. Esztrengába v. esztrengára fog; ® hízóba fog; ® sőrére fogja a marhát; vkit munkára, írásra fog. Főzelékre fogja a gyereket. Az orvos tornára, diétára fogta a beteget. || a. tárgyas <Néhány állandó szókapcsolatban.> Vmibe, vmire fog vkit, vmit: vmely eszközt, módszert, eljárást kezd alkalmazni, hogy vkit, vmit bizonyos cselekvésre szorítson. ® Kérdőre fog vkit; perbe fog vkit: pert kezd ellene, perbe vonja; ® szóra fog vkit; ® vallatóra fog.
13. Vmire fogja a dolgot: előző magatartását megváltoztatva, vmihez kezd, folyamodik. ® Kérlelőre fogja a dolgot. Könyörgésre, sírásra fogta a dolgot.
14. Fogja magát: hirtelen elhatározással, mozdulattal vmire határozza magát és belekezd. Fogta magát és nekiindult. Fogta magát, az első állomáson kiszállt. (Mikszáth Kálmán)
II. Hatást fejt ki.
1. Vmely tárgyat, anyagot fog: <vágó eszköz, szerszám> a munkába vett anyagon, anyagban hatását kifejti, feladatát elvégzi. A kés nem fogja a bőrt. Az eke jól fogja a földet. || a. tárgyas <Kül. vágó, író eszköz vmit, vmely nyomot> e működésével létrehoz. Az eke barázdát fog a földbe. A ceruza vonalat fog a papírra. Ez a ceruza pirosat fog. Vastagot fogott a tollam. || b. (tárgy nélkül) A munkába vett anyagba belemélyedve v. azon nyomot hagyva, hatását kifejti, feladatát ellátja; <kés> vág; <toll, ceruza> ír. Feketén, kéken, vastagon, vékonyan fog a ceruza, a kréta, a toll. Ez a kés jól fog. Nem fog a tollam. Hogy fog a borotva, a penge? Hadd lássuk, hogy fog a kezedben az a híres szablya? (Jókai Mór) A kulcs nem fogott, a zár mindig kipattant. (Kosztolányi Dezső) Kipróbálja a tollat. Fog, hála Istennek. (Nagy Lajos) || c. (tárgy nélkül) <Anyag> színével, színes nedvével, apró részecskéivel bepiszkolja, megszínezi azt, ami hozzáér. Fog a fal. Ez a piros ruha mosásban fog. Ne nyúlj az ajtóhoz, friss festés, még fog.
2. tárgyas <Anyag vele érintkező más anyagot> színét eresztve színével, színes nedvével megfest. A piros blúz fogja a fehérneműt a mosásban.
3. Vkit fog a nap: vkinek olyan a bőre, hogy az erősebb napsütés hamar megbarnítja, és vörösre égeti. Engem nem fog a nap.
4. tárgyatlan (átvitt értelemben) Fog vkin, vmin: <törekvés, beszéd v. fizikai, kémiai jelenség> erkölcsi v. vegyi és élettani hatását kifejti, eredménnyel jár. Nem fog rajta a rozsda; fog rajta a ® szó; nem fog rajta a szó; nem fog rajta semmi: a) semmiféle nevelési módszer nem jár nála eredménnyel; b) semmi sem árt neki; b) (bizalmas) nem hízik semmitől sem. A sok figyelmeztetés, oktatás végre fogott rajta. Ágyú, gyilok, úri bitangság Nem fog a mi dús ereinken. (Ady Endre) Rájöttem, hogy állaton nem fog az én hatalmam, csak emberen. (Karinthy Frigyes) Elvetemült teremtés! Hiába minden jóakarat, nem fog rajta a szó. (Nagy Lajos) || a. tárgyas (ritka) (rendsz. tagadó mondatban) Fog vkit, vmit: ereje, hatalma van vkin, vmin; árt neki. Nem fogja az átok; nem fogja a golyó, a fegyver. Az öreg huszárt a golyó sem fogja. (Sárosy Gyula) Ha száz átok fogja a vérem, … | Az Oceánt mégis elérem. (Ady Endre)
III. Hatást fogad be.
1. Fog vmit: vmi keletkezik, támad benne v. rajta. ® Gyanút fog; lángot fog; ® tüzet fog.
2. tárgyas <Rádiókészülék vmely állomást> a megfelelő hullámhosszra beállítva, közvetíteni tud, mert az illető adóállomás hullámhosszának rezgéseit átvéve kellő erősségű hanggá alakítja; alkalmas, képes az illető adó vételére. Ez a készülék nem fogja a hosszú hullámot. A mi rádiónk egész Európát fogja. || a. tárgyas <Személy vmely adóállomást> vevőkészülékével, a megfelelő hullámhossz beállításával hallgat. Tegnap este Varsót fogtam.
3. tárgyas (átvitt értelemben) Fog az esze, (agya, feje): értelmi képessége, készsége működik. Fáradt vagyok, ma nem fog az eszem. Értelmes gyerek, jól fog a feje. Szóláshasonlat(ok): úgy fog az esze, mint a ® borotva.
4. tárgyas (ritk. tárgy nélkül is) (tájszó) <Nő, nőstény állat> fogan, fogamzik. Ez a tehén nem fog. Azt hitte, akkor lesz valami, ha sikerül neki Marcival az egyesség, hát gyereket fogott tülle. (Móricz Zsigmond)
5. tárgyas (tájszó) <Személyt> fogad. Szívesen fogta a vendégét.
IV. tárgyatlan Fog vmihez, vmibe: <ember> hozzákezd, hozzálát vmihez, belefog vmibe. Munkához, munkába fog; nem tud mihez fogni: a) olyan sok a dolga, hogy nem tudja, melyikbe kapjon; b) az adott helyzetben tehetetlen; c) nincs semmi lehetősége. Most mihez fogjak? Nagy üzletbe fogott. Későn fogtak az ebédhez. Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! (Petőfi Sándor) Merre menjen? mihez fogjon? uramfia! | Nincsen hő lelkének hová fordulnia. (Arany János) Merész vállalkozásokba fogott, … vakmerő volt és ravasz. (Hunyady Sándor) || a. tárgyatlan Vmibe fog: <ember, állat, tárgy> vmely cselekvést, működést kezd. A farkasok üvöltésbe fogtak. Eldobtam egy gyufát s legott Hetyke lobogásba fogott. (Tóth Árpád) Koponyák és szívek porán Új dalba fog új csalogány. (Juhász Gyula)
II. segédige (más ige főnévi igenevével)
1. <A nyomatékos jövő kifejezésére.> Dolgozni fog; (régies, ritka) enni fog: lesz; erről még fogunk beszélni; fogunk még hallani róla. Áldást adék, sok magzatot honodnak … S másokra vársz, hogy érte vívni fognak? (Kölcsey Ferenc) Jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál. (Vörösmarty Mihály) Ha megvagdalják mellemet, Fog lenni aki bekötözze. (Petőfi Sándor) || a. <Erős jövőbeli bizonyosság, meggyőződés kifejezésére.> Fogsz te még hozzám fordulni. Én mondom, fog esni. Győzni fogtok. A nép győzhetetlen. (Madách Imre) Jönnie kell új Dózsa Györgynek | S fog is jönni. (Ady Endre)
2. <Jövőbeli valószínűség, esetlegesség kifejezésére.> Kérdezd meg, ő fogja tudni. És mivelhogy elhervadni fog, Ne is ápolgassam én e fát? (Petőfi Sándor) Szedő és versíró aludni fog. (Kosztolányi Dezső) Féltem, nem fogok a | világon eligazodni soha. (Szabó Lőrinc)
3. <Parancs, fenyegetés kifejezésében.> Itt fogsz maradni.
4. (feltételes módban) (ritka, elavult) <Feltételes jövő kifejezésére.> A szelíd ég … Széchenyit küldé … Oh, nemzetem, ha [= mikor] fognád elfeledni Hogyan viselte súlyos nyavalyád? (Arany János) Tudja minő ruhákban fognék járni? reggel a vajszín sárga pongyolámban, … délután a világos pepitában. (Tolnai Lajos)
Szólás(ok): ld. cinege, kötél, medve, róka, szekér, török.
Igekötős igék: aláfog; általfog; átfog; befog; belefog; egybefog; elfog; előfog; felfog; félrefog; hozzáfog; keresztülfog; kifog; körülfog; közbefog; közrefog; lefog; megfog; melléfog; nekifog; odafog; összefog; ráfog; visszafog.
fogdoz; fogott.
