fogadjisten
fogadjisten [fogaggyisten; j-i] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies írva: fogadj Isten, fogadj’isten is) (népies)
A „fogadj Isten” szavakkal kifejezett válasz az „adjon Isten” köszöntésre. Csak úgy fogai közt morogta a fogadjistent. || a. (ritka) Jókívánságra, ünnepi üdvözletre adott felelet. Karácsoni [= karácsonyi], illetőleg János-napi üdvözletedre „boldog új évvel” mondom a fogadj istent, kedves jó Miskám! (Arany János) || b. (átvitt értelemben, ritka) Látogatáskor a vendéglátó részéről megnyilvánuló szíves fogadtatás. Mit akarsz, hogy így fokossal kéred a „fogadj Istent?” – kérdte tiszta hangon Julcsa [az ajtót fokossal ütő Bálintot]. (Justh Zsigmond) || c. (átvitt értelemben, bizalmas) Vmilyen fellépésre, eljárásra, magatartásra viszonzásképpen tanúsított magatartás, visszahatás. No, ez furcsa fogadjisten volt. Nem ilyen fogadjistent vártam. Menthető volnék, ha olyan volna a „fogadj’isten”, minő az „adj’ isten”. (Kossuth Lajos)
Szólás(ok): ld. adjonisten.
