fogadó
fogadó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki vkit, vmit fogad (I. 1–7, II. 1–3, III. 1–4) (vhol, vhová, vmiül stb.). A gyereket házába fogadó asszony; hordárt fogadó utas; az üdvözlést fogadó ember.
2. Olyan, aki fogad (IV. 2) vkivel vmibe. A fogadó felek kézfogással megpecsételték az alkut.
II. főnév -t, -ja
1. (régies) Vendégfogadó. Régi, tágas fogadó; megszáll a fogadóban. A fogadó udvarán csak emberhorkolás és lovak zabropogtatása hallatszott. (Gárdonyi Géza) Mindig a Fehér ló nevű fogadóban szállott meg. (Krúdy Gyula)
2. (sport) Fogadást (4a) kötő, a fogadásba bekapcsolódó személy. Több ezer fogadó rosszul számított.
3. (sport) <Teniszben, asztaliteniszben> az a játékos, aki az adogatást fogadja (III. 4). Előny a fogadónál.
Szóösszetétel(ek): 1. fogadóhelyiség; fogadóképes; fogadólap; fogadóportás; 2. örökbefogadó; szófogadó; vendégfogadó.
