fogalom
fogalom főnév ..lmat, ..lma
1. (filozófia) A tárgyak, jelenségek lényeges jegyeiből a tudatban kialakított gondolati tartalom. ® Alárendelt fogalom; ® mellérendelt fogalom; filozófiai, mennyiségtani, történelmi fogalom; a fogalom köre ¬; ® megszűkíti vmely fogalom körét; a fogalom tartalma ¬; az áru, az érték, a hazafiság fogalma. Mit nekem a szűk fogalom! | Végtelen nagy gondolatom. (Komjáthy Jenő) A szerető fogalma a gyermeknek nem az, ami a felnőttnek. (Gárdonyi Géza) Az emberek az ősidőkben megállapodtak a szavak jelentésében, kitaláltak bizonyos hangokat a fogalmak jegyéül. (Kosztolányi Dezső)
2. (gyak. többes számban) Vmely tapasztalaton alapuló ismeret v. vmiről kialakított nézet, felfogás, vélemény, elképzelés. Magyar, európai stb. fogalmak szerint; tiszta, világos fogalma van vmiről; fogalmat alkot vmiről. Van róla némi fogalma. Helytelen fogalmai vannak róla. Különböző fogalmaik annak a fegyelemről. Magyar fogalmak szerint ez már udvariatlanság. A nőkről sajátos fogalmai támadtak az ifjú Szindbádnak. (Krúdy Gyula) || a. (Halvány) fogalma sincs (vmiről): a) egyáltalán nincs tudomása vmiről. Fogalma sincs, hogy hova tűnhetett a kalapja. Halvány fogalmam sem volt, hány óra lehet. Fogalmam sem volt róla, milyen lehet egy gróf. (Mikszáth Kálmán) Összetévesztett valakivel és neki sincs fogalma, hogy ki vagyok. (Kosztolányi Dezső) b) egyáltalán nem ért hozzá, semmi szakértelme sincs vmihez. Fogalma sincs róla, hogyan kell tanítani.
3. (gyak. túlzó, kissé bizalmas) Olyan <személy v. dolog, főleg árucikk>, aki v. amely kiváló tulajdonságairól közismert; híres, elismert. X professzor neve fogalom a belgyógyászatban. Ez a gyártmány fogalom.
Szóösszetétel(ek): 1. fogalomábrázolás; fogalomegység; fogalommeghatározás; fogalommódosítás; fogalomsor; 2. alapfogalom; gyűjtőfogalom; határfogalom.
