fogantyú
fogantyú főnév -t, -ja
1. Vmilyen tárgynak úgy kialakított része, hogy annál megfogva rendeltetésszerűen használni v. kézben vinni lehet. Az aktatáska, a kapcsolótábla, a sétapálca, a szerszám fogantyúja. Fogjad ezt a szépséges aranyos kardot, – fogantyúja tiszta jáspis. (Jókai Mór) A parancsnok villámgyorsan rántotta ki zsebéből a revolvert, s annak fogantyújával halántékon vágta. (Nagy Lajos)
2. (ritka) Vminek az a része, amelybe kapaszkodni lehet. A villamos fogantyúja. || a. (átvitt értelemben, régies) Fogódzó. Ily boncolás … kezünkbe adja a fogantyút költőnk általános jellemzéséhez. (Arany János) Megőrültek-e a Gregoricsok – vagy pedig valami más fogantyúja van a dolognak? (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): fogantyúbetét; fogantyúgomb.
fogantyús.
