fogászat
fogászat főnév -ot, -a (csak egyes számban) (tudományos)
1. Az orvostudománynak az a része, mely az emberi fogakkal, betegségeik gyógyításával foglalkozik. A modern fogászat egyik legkiválóbb szakembere. A fogászat sokat fejlődött az utóbbi évtizedekben. || a. (iskolai) Ezzel foglalkozó tantárgy <az orvosi egyetemi oktatásban>. Fogászatból vizsgázik; fogászatot ad elő, hallgat. || b. (iskolai) Ennek órája. Hétfőn 8–10-ig fogászat. Elmaradt a fogászat. || c. (bizalmas) Ezen tudományág ismereteiről szóló könyv, tankönyv. Új fogászat jelent meg.
2. Olyan önálló intézmény v. vmely egészségügyi intézménynek olyan önálló része, ahol a fog betegségeinek kezelésével, gyógyításával foglalkoznak. A klinika, a kórház, a rendelőintézetek fogászata. Több új fogászatot létesítettek. A fogászaton dolgozik. Mikor rendelnek a fogászaton? || a. Ennek épülete, helyisége. Fogászat a folyosón balra. || b. Ennek személyzete. Az egész fogászat ott volt a megbeszélésen.
fogászati.
