fogat [2]
fogat [2] főnév -ot, -a
1. Szekér, kocsi, szán az eléje fogott állatokkal és rendsz. a kocsissal együtt. ® Egyes fogat; ® kettes fogat; ® kettős fogat; ® hármas fogat; ® négyes fogat; ® ötös fogat; ® hatos fogat; ® hetes fogat; ® nyolcas fogat; előkelő fogat; lovas, ökrös fogat. A fogat előáll. Saját fogatán jár. Lesz elég fogat a behordáshoz. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot. (Arany János) [A pap] csinos kőházat építtetett, fogatot tartott. (Mikszáth Kálmán) Egy fogat lassan és méltóságteljesen vonul … keresztül, lépésben mennek a lovak. (Nagy Lajos)
2. (mezőgazdaság) Ilyen járműbe v. ekébe fogott, felszerelt, ill. fogható egy v. több állat, kül. ló. Kevés a fogat, akadozik a szántás. Harmad napon lófuttatás legyen … Az egymás ellen rontó fogatok Prüsszögve, fújva ágaskodjanak. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Egyik kocsi fogatai alig pihenték ki magukat, már a másik indult útnak. (Jókai Mór)
3. (ritka, régies, költői) Markolat. Megfogta [a ló] sörényét, S rettenetes kardját fogatig mártotta szügyébe. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. fogaterő; fogathiány; fogatigazolvány; fogattulajdonos; fogatváltás; 2. előfogat; lófogat; ökörfogat.
fogatol; fogatú.
