fogatlan
fogatlan melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy v. állat>, akinek v. amelynek még nincs v. már nincs foga (1), ill. fogainak többsége hiányzik. Fogatlan csecsemő; fogatlan komondor; fogatlan oroszlán ¬; fogatlan öregasszony; fogatlan vénember. Ilyen fiatal, és már fogatlan. Fogatlanul jött a világra. Egy vén embert hozott haza magával … Ki … púpos, nyomorék, ráncos, … fogatlan. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Neki becsesebb … az a vén fogatlan nőstény róka …, a régi szeretője. (Kaffka Margit) || a. Fogatlan száj: olyan sz., amelyben nincsenek fogak. [Parasztanyóka.] Vén ráncos arca majdnem fekete, … Fogatlan szája bús sóhajüreg. (József Attila)
2. Olyan <eszköz, szerszám>, melynek fogai (2) egészen v. nagyrészt kitörtek, elkoptak. Fogatlan fésű, fűrész, gereblye.
fogatlanság.
