foglalás
foglalás főnév -t, (-ok), -a
1. Általában a foglal (1–3, 6–8) igével kifejezett cselekvés. Hely foglalása; az ékkőnek aranyba (való) foglalása; forrásnak foglalása; gyűrűbe, tokba foglalás; vki nevének imába, versfőkbe (való) foglalása; a képnek keretbe (való) foglalása; az egyezségnek írásba, szerződésbe foglalása; vminek szavakba foglalása.
2. (jogtudomány, hivatalos) Vmely ingatlannak, ingóságnak, követelésnek, zálogjognak bíróság v. hatóság által rendsz. vmely tartozás fejében történő zár alá vétele. Elrendelte a foglalást; elvégezte a foglalást; foglalást eszközöl. Közel volt ahhoz, hogy … bírói foglalás alá kerüljön. (Gyulai Pál)
Szóösszetétel(ek): állásfoglalás; felülfoglalás; forrásfoglalás; földfoglalás; helyfoglalás; honfoglalás; szobafoglalás; térfoglalás.
foglalási; foglalású.
