foglaló
foglaló melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki (ami) foglal vmit v. vmit vmibe, vmihez. Az itt helyet foglaló tisztelt barátunk; sok helyet foglaló csomag; fenyegető állást foglaló tömeg; rengeteg adatot magában foglaló könyv; a képet rámába foglaló keretező, üveges; a költségeket is magában foglaló összeg; a drágakövet aranyba foglaló ékszerész; a megállapodást írásba foglaló szerződő felek; az árukat jegyzékbe foglaló alkalmazott. || a. Foglalást (2) végző, végrehajtó. A foglaló tisztviselő.
2. (műszaki nyelv) Olyan <szerkezet>, amely vmihez foglal (7) csatol, erősít, s így részeket összetart, összefog. Foglaló gerenda.
II. főnév -t, -ja
1. Pénz, érték, letét, amelyet vásárlás, ügyletkötés, szerződés alkalmával mint a teljes érték egy részét a vevő előlegként, biztosítékként ad, és amely elvész, ha az ő hibájából az ügylet meghiúsul. Foglalóba ad; foglalót ad, kér, követel. Ha ez a pénz volna csak foglaló S még száz ennyi lenne borravaló, … Szeretőmet még sem adnám másnak! (Petőfi Sándor) [Apám] a házáért csak, éppen a foglalót tudta letenni, s aztán … folyton törlesztettük az árát. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Szegődtetésnél, vmely munkára való igénybevételnél a munkavállalónak adott előleg; felpénz. Megkérdeztem ám, mikor a foglalót adták hogy meddig megyünk? – s engem csak a Lajtáig fogadtak. (Vas Gereben) Én is ott voltam a hírös választásban, … foglalóul kapék egy forintot, Amely nagyságodnak elzálogosított. (Jókai Mór) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Vmely későbbi teljes nyereség, siker elérésének biztató, reményt keltő jele v. bizonyítéka. Foglalóul egy csókot adott; foglalóul kézszorítást kapott. Először mert egy pillantást váltani a lelkes hölggyel, s ez elegendő volt foglalóul a jövendőnek. (Vas Gereben) Lajos ezt a jó hírt … Új győzedelemre foglalónak vette. (Arany János)
2. (népies) A foglalást (2), zálogolást végrehajtó hatósági személy. Már foglaló járt náluk. Megfenyegette a foglalókat.
3. (népies, régies) <Mezőgazdaságban, kisiparban> a munkába vett anyagot v. a munkaeszköz részeit vmihez kapcsoló, foglaló, vmit összetartó szerkezet, alkatrész, szerszám. Foglaló a szekér tengelyén. A tímár foglalóval erősítette a bőrt az asztalhoz.
4. (elavult) Foglalat, keret, ráma. Odahúzta maga elé [az] … asztalt, új ezüst foglalójával. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. foglalókapocs; foglalópénz; foglalószeg; foglalóvas; 2. honfoglaló; székfoglaló.
