fogság
fogság főnév -ot, (-ok), -a
1. (jogtudomány is) A fogoly [1] (1) állapota, (jogi) helyzete. Házi fogság; ® vizsgálati fogság; fogságba helyez, vet; fogságra vet vkit; fogságban ül, van; elbocsátják, kiszabadul a fogságból. Fegyverét … rendületlen nyugalommal és elszántsággal nyújtá át fogságra vetőjének. (Jókai Mór) Hasonlítottak ezek a napok a vizsgálati fogsághoz, tárgyalás és ítélethirdetés előtt. (Hunyady Sándor) || a. Kül. hadifogság. Fogságba ejt vkit. Fogságba ® esik; fogságba jut, kerül. Három évig volt fogságban. Két évet töltött fogságban. Megszökött, visszajött a fogságból. || b. Az ezzel járó életkörülmények, életviszonyok összessége. Nehéz fogság; a fogság szenvedései. Megviselte a fogság. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba. (Arany János)
2. Az elítéltre büntetésül kiszabott szabadságvesztés. Két évig tartó fogság. Háromévi fogságra ítélték. || a. Ennek ideje, időtartama. Fogsága alatt. Fogsága óta betegeskedik. Én fogságom előtt már ellökém a copfot; forró nyavalyám 1789. megkopaszíta. (Kazinczy Ferenc) E nyíláson át fogságom óta | több holdat láttam. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
Szóösszetétel(ek): államfogság; hadifogság; laktanyafogság; szobafogság; várfogság.
fogsági.
